Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kriminalpolitika

18-iki határozatával jogi alapot teremtsen az olyan felmentéseknek, amidőn a vádlott a kérdéses büntetőjogi szankció joghatályossága vagy alkalmazhatósága tekintetében „menthető tévedésben volt"1). Azóta a helyzet számottevően romlott: Találóan mutat reá Hippel2) arra, hogy a büntetőjogi szankciók tekintetében valóságos „inflatio" tapasztalható. Kívánatos lenne, hogy a középsúlyú és legenyhébb, főként rendészeti bűncselekmények tekintetében minden féligmeddig nélkülözhető büntetőjogi szankciót félretegyünk. Újabb és újabb deliktumok megkonstruálása és büntetések megállapítása, túlságba víve, csökkenti a törvény tiszteletet. Másrészt viszont, a gazdasági téren és a társadalmi szervezkedések, egyesületek részéről tapasztalható visszaélésekre való tekintettel, kívánatosnak mutatkozik a jogi személyek, egyesületek büntetőjogi felelősségnek elfogadása mellett ezekkel az alakulatokkal szemben, a deliktumaiknál szereplő természetes személyeken túlmenően, a társaságokkal szemben is repressziv intézkedéseket alkalmazni. 3. A büntetési rendszer kialakítása tekintetében szerezték talán a legelévülhetetlenebb érdemeket azok a büntetőjogászok, akik az 1914. évben kitört világháborút megelőző időkben a büntető jogtudomány terén vezető szerepet játszottak. Talán ennek tudható be az, hogy ezen a téren aránylag kevés a teendő. Szeretnénk mégis néhány lehetőségre utalni! Kívánatos lenne a rövidtartamú szabadságvesztésbüntetések alkalmazását még jobban megszorítani; és talán célszerű és indokolt lenne egyes bűncselekmények megbüntetésénél az ú. n. párhuzamos büntetési tételek rendszerét elfogadni. A büntetések végrehajtásának feltételes felfüggesztésével, a feltételes szabadságrabocsátás és próbárabocsátással kapcsolatosan pedig felette kívánatos lenne a próbaidő meghosszabbítására módot adni. 4. A büntetés megállapítása, annak eldöntése, hogy milyen fajtájú és mennyiségű büntetés alkalmaztass ék a bűntettessel szemben, különösen azért nagy jelentőségű, mert az e téren elkövetett hibák nemcsak a büntető igazságszolgáltatás eredményességét, hanem egyben a népnek a gyakorlati bíráskodásba vetett bizalmát is könnyen veszélyeztethetik. Sok szempont jelentkezik itt; az egyik a következő. A büntető bíráskodásban többek között két ellentétes szempont kiegyenlítése válik különösen szükségessé; ezek egyrészt az egyéniesítés biztosítása, másrészt a büntető bíráskodásban feltétlenül szükséges legalább bizonyos fokú egyöntetűség. Ha az átlagos büntetésekkel szemben egyes ítéletek aránylag túlszigorúaknak látszanak, ez arra vezet, hogy a közönség a bűntettessel szemben inkább szánalmat, mint megvetést fog érezni és mutatni; viszont az aránylag *) Lálsíd: Liszt, Lehrfouch des Deutschen Strafrechts, 21/22. kiadás. Berlin, 1919, 173. old., 2. jegyzet. £) Hippel, Róbert v., Deutsches Strafrecht, I. kötet, Berlin, 1925, 577. old. 35