Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 3. szám - Kriminalpolitika

)(^ Kriminalpolitika. Die Bekámpfung des Verbrechens setzt voraus die Kenntnis der Ursachen des Verbrechens und der Wirkung der Strafe. Der Kriminalpolitiker bleibt Dilettant, wenn ihm die feste wisisenschaftliche1 Grundlage fehlt, die er nur in der genauesten und umfassendsten Kenntnis der Tatsachen gewinnen kann. Liszt, Kriminalpolitische Aufgaben, Strafrechtliche Aufsátze und Vortráge című művében, I. kötet, Berlin, 1905, 291. oldal. 1. A kriminalpolitika a bűnözés megelőzésének és leküzdésének legcélszerűbb módozatait igyekszik megállapítani. Munkája során főként a bűnügyi aetiologia megállapításaira tátámaszkodik, ez a büntetőjogi segédtudomány mondja meg többnyire, hogy milyen kriminalpolitikai célkitűzések mutatkoznak szükségeseknek és melyek megvalósítására lehet reményünk. Legyen szabad e tekintetben példára utalni. Ha nemzetközi bűnügyi statisztikai összehasonlítások alapján tudjuk, hogy a férfi és női nem kriminalitása hogyan viszonylik egymáshoz és ez az arány nálunk — tekintettel a számba vett kriminogén tényezőkre — kedvezően alakul, úgy ennek még jobb alakítására nem is lehet komoly reményünk. Ha ellenben például a napszámosok kriminalitása nálunk aránytalanul magas és ismerjük ezen jelenség okait és a viszonyok megjavítására lehet reményünk, úgy ilyen irányú intézkedések megtétele a kriminalpolitika reális célkitűzései közé fog tartozni, tehát azok valóra váltását megkíséreljük. Főként a büntetőjog általános részébe vágó problémákra és intézkedésekre vonatkozólag tudunk ilyen módon tájékozódni. E közben a kriminalpolitika nemcsak a tételes jognak a kritikáját és megjavítását tekinti feladatának, hanem szemügyre veszi a 33