Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

mely mozzanatának időpontjából tekintve dönt a közfelfogás a lehetőség tárgyában, ámde ebből a feleletből újabb problémák fakadnak. így, minthogy az elhatározás a lélekben játszódik le, megoldást igényel az is, hogy a tettes ténybeli ismereteinek, vagy az emberi megismerés körébe Ovső összes jelenségeknek allapuvételével ítél-e a közfelfogás a tervbe vett magatartásnak a szándékolt bűncselekmény véghezvitelére való alkalmasságáÉs fel kell deríteni azt is, hogy ennél az ítéleténél a bűnös terv milyen alkotórészeinek alkalmasságára helyezi a súlyt. A fenti példa sem az egyik; sem a másik vonatkozásban nem nyújthat kellő tájékoztatást. Az első vonatkozásban azért nem, meri akár a tettes ténybeli ismeretei, akár az emberi megismerés körébe eső összes jelenségekalapján vegyük is szemügyre a méregkeverő tervéi, azt az ölés v'grehajtására a legapróbb részleteiben is alkalmasnalkí fogjuk találni. A második vonatko zásban pedig azért nem ad felvilágosítást a szóbanforgó példa, mert egy olyan eset, amelyben a terv minden tekintetben alkalmas, még nem zárja ki azt, hogy a közfelfogás az eredmény lehetőségének megállapításánál a bűnös tervegyes alkatelemeinek alkalmasságával is megelégszik. Nehogy tehát fejtegetéseink holtpontra jussanak, a továbbiakban a köznapi értelemben vett kísérlet legkülönbözőbb változataira például szolgáló olyan eseteket kell vizsgálódásunk körébe vonni, amelyek a most említett két szempontból való eligazodást is lehetővé leszik. Amikor egy teherben lévő nő valamely ártalmatlan szert, amelynek, noha minőségét ismeri, tudatlanságból magzatelhajló hatást tulajdonít, magzatelhajtás szándékával alkalmaz, senki sem mondja, hogy a véletlen hiúsította meg a jogsértő eredményt. Ellenben már szerencsés véletlenről beszél a közfelfogás olyankor, amikor a teherben lévő nő az előre .kikészített alkalmas magzatelhajtó szer helyett elvélés folytán alkalmatlan szert vesz igénybe. Ha az anyá halva született, de általa élőnek tartott gyermekét meg akarja ölni és ebből a célból vele szemben egy, az ölésire egyébként alkalmas magatartást fejt ki, nem mondják, hogy a véletlennek köszönhető a halálos eredmény elmaradása. Ha azonban egy anyai azzal a szándékkal, hogv üker gyermekei közül az élőt megfojtsa, a sötétség következtében az élő gyermek melleit fekvő, holtan született gyermekének torkát szorítja essze (Allfeld példája), mindenki a véletlen javára írja a kedvező kimenetelt. Ha a tolvaj lopás szándékával egy elhagyott üres helyiségbe tör be (Heil példája), nem tulajdonítja a véletlennek a közfelfogás, hogy a tettes ebből a vállalkozásából zsákmány nélkül tért vissza. Más a helyzet akkor, ha a zsebmetsző üres zsebbe nyul, vagy ha a betörő olyan pénzszekrényt feszít fel. amelyben épen a cselekmény elkövetésekor nem volt semmiféle érték. Abban az esetben, ha valaki, aki mem tudja, hogy haragosai már régebben kivándorolt az országból, annak legutoljára bérelt lakásába ölési szándékkal belő, vájjon ki fogja állítani, hogy az eredmény bekövetkezésére meg volt a lehetőség. De már így vélekedik és ezért a véletlennel hozza összefüggésbe a passzív alany megineneikülését a közfelfogás, ha a gyilkos éjnek idején ellenfelének hálószobájába belő, a golyó azonban azért nem érhet célt, inert az ellenfél a kérdéses időben történetesen házon kívül tartózkodott. Az imént előadottak nem hagynak kétséget afelől, hogy a közfelfogás nem a .eites ténybeli ismeretei, hanem a megismerés köréhe eső összes je140