Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Folytatás.)

öröm s hogy a Thököly nyújtotta békés évek adóját szörnyű véráldozattal kell lerónia az eperjesi polgárságnak. Caraffa tébolyult szelleme ránehezedett a szerencsétlen városra s az ártatlan áldozatok kínhalála, a piactéren a Kollégium épülete előtt ácsolt vérpadról aláhulló fejek döbbenetes mementóként vágták minden reménykedő ifjú szemébe a pokoli valóságot46). Eperjesen végigzuhant a történelem korbácsa s ütése összerombolta a szétszóródott eperjesi diákság álmát. De nem azért volt eperjesi és nem azért volt ifjúság a Kollégium növekvő nemzedéke, hogy a súlyos megpróbáltatások igája alatt öszszeroppanva örökre eltemesse a holnapot. Bár csaknem két évtizedbe került, míg a nemzet politikai viszonyaiban új mozgalmak és ismét íriss erők kezdtek lábrakapni, mégis alig, hogy híre ment a Lengyeiország felől közelgő Rákóczi Ferenc bátor kezdeményezésének, az idegen kézen lévő főiskola körül egyre élénkebb lett az élet. A környék nemeseinek s tehetősebb városi polgárainak fiai, akik még nem lévén kardforgató korban s így az eseményeket csupán kívülről szemlélhették, egyre gyakrabban és egyre nagyobb számban tünedeztek fel a „kurucváros" utcáin. Érezték, nemsokára itt az idő, hogy a sok viszontagságot megért Kollégium megint megnyissa kapuit azok előtt, akik már így távolról is szeretettel szemlélték a komoly falak kemény tömegét. És az ifjúság reménye csakhamar valóra vált. A Nagyságos fejedelem győztes fegyverei 1705 január 2-án visszaadták a kollégiumi épületet az evangélikusoknak s az 1705/0ö-i iskolai év már ismét elevenen nyüzsgő életet varázsolt a patinás falak közé47). Az ifjúsági élet visszazökkent régi kerékvágásába. Nyilvános vizsgák, színielőadások megint csak kullúrgócponttá avatták Eperjest, ahová szívesen jött a felvidéki nemesség legelőkelőbbjeinek ifjú serege anynyira, hogy ezidőben közel nyolcvanra tehető azoknak a magyar felvidék életében legszámottevőbb nemesi családok gyermekeinek száma, akik egy-egy iskolai ünnepély keretében megrendezett színielőadáson szerepeltek48). Az 1706-os esztendő farsangjának színielöadásához azonban egyéb nevezetes események is fűződtek. Történt ugyanis, hogy január 18-án az előadás befejezésével a diákság nem oszlott szét. Á kollé46) Caraffa rémuralmának napjait részletesen feldolgozta Mayer Endre: Az eperjesi vértanúk kivégeztetése, vagy az eperjesi mészárszék c. művében. Eperjes, 1908. — Lásd „Theatrum Eperjessiensíe, seu Laniena Eperiessiensis. Auctore Joanne Rezik coll. prof. 1687—1689. c. kéziratot, melyet Gömöry János és Pogány G. „Az eperjesi vésztörvényszék" c. latinul és magyar fordításban Liptószentmiklóson 1931-ben 147 1. kiadtak. 47) Hörk I.: Az eperjesi ev. ker. Coll. tört. 71. és 76. 11. 48) Rezik J. rektor „Pigritius scholarum hostis ad Caucasum deportatus" Bartphae 1707. c. színművét adták elő, amelyben 77 előkelő nemes és polgári származású tanuló szerepelt. 16