Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 9. szám - Az alkalmatlan kísérlet. (Folytatás)

azt még saját álláspontunk kifejtése során ki fogjuk mutatni — helyeseit állapítja meg, hogy a kísérlet büntetendősége a tettes tervének alkalmas­ságán fordul meg és csupán azoknak a) szempontoknak tekintetében volt té­vedésben, amelyeket a terv alkalmasságának eldöntésénél irányadákul kell te­kinteni, amit nyomban be is fogunk bizonyítani. Tudjuk, hogy szerzőnk abban az esetben tartja a tettes tervét alkalmas­nak, ha olyan tevékenységre irányult, amely a jogellenes eredményt bizonyos fokú valószínűséggel létrehozhatja. A valószínűség a lehetőség egyik foka.4") a lehetőséget pedig a jog, minit amely már csak a jogbiztonság érdekében is mindig objektív ítéletekkel operál,01) csakis akkor veheti figyelembe, ha az objektív. Az objektív lehetőség a tárgyilagos szemlélőnek azon a tudásán alap­szik, amely felöleli a lehetőségi ítélet megalkotása idején az emberi megisme­rés körébe eső összes jelenségeket. Ennélfogva annnak megállapításánál, hogy fennáll-e a lehetőség arra, hogy a tettes által tervbe vett tevékenység a szán­dékolt bűncselekmény tényálladékát kimerítse, nem lehet semminő vonatko­zásban sem a tettes tudására támaszkodni. Már pedig, ha a tettes által íkisze­melt eszköz és tárgy alkalmasságát kutatva a kérdést Kohler fogalmazásának megfelelően úgy tesszük fel, vájjon bekövetkezhetett volna-e az eredmény, ha a tettes által elképzelt eszköz az általa elképzelt lárgyat érte volna, a tettes ténybeli ismereteire alapítjuk a lehetőségi ítéletet, kizárva ezzel annak objektív jellegét. Az objektív lehetőséghez tehát nem elég pl., hogy a lettes olyan tárgyat szemelt ki, amely létezése esetén a bűncselekmény alkalmas objektuma lenne (egy nő, aki tévedésből teherben lévőnek tartja magát, magzatelhat jó szert szán­dékozik bevenni), hanem az is szükséges, hogy a kérdéses tárgy a terv megfogam­zásának idején csakugyan létezzék is, nem elég, hogy a tettes olyan tulajdonságo­kat imputál a célpontul választott tárgynak, amelyek fennforgásuk esetén azt a bűncselekmény véghezvitelére alkalmassá tennék (az anya a halva született, de általa élőnek tartott gyermekének megölésére szánja el magát), hanem ezeknek a tulajdonságoknak valóban meg kell lenniük stb. Mihelyt nem az objektív lehetőséget fogadjuk el a terv alkalmasságának zsinórmértékéül, hanem Kohlernek jogilag mivel sem támogatható módszere szerint járunk el, oly cselekmények is büntetendőkké válnak, amelyeknek megbüntetése mellett — amint azt ugyancsak saját nézetünk ismertetése során fogjuk igazolni — nem hozható fel meggyőző érv. Klee elmélete. Klee is abból a tételből indul ki színes és mindvégig lebilincselő tanul­mányában,42) hogy egyedül a jogrend veszélyeztetése szolgálhat a kísérlet bün­tetés alá helyezésének kielégítő indokául. A jogrendet azonban, miként már tudjuk, csak akkor tartja veszélyeztetettnek, ha a cselekmény valamely meg­határozott jogtárgyat is veszélybe hoz. Hogy ezen mii kell érteni, arra nézve egészen egyéni magyarázatot ad. A cselekmény — úgymond — mint cselek­mény, azaz, mint az emberi akarat tudatos és akaratlagos produktuma („als gewusstes und gewoJltes Produkt eines menschlichen Willens") veszélyes, nem 40) Wolf: Verbotenes Verhalten (1923) 33. 1. ") Henckel: i. m. 3. 1. 42) Klee: i. m. 132

Next

/
Oldalképek
Tartalom