Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Az alkalmatlan kisérlet

zonyult alkalmatlannak9). „Ha a gyilkos gyönge töltést tett a fegyverbe, ha a méreg nem volt elég sok, ha a tolvaj rövid létrát hozott magával, ha a gyújtogató a nedves gyujtóanyagot nem tudja teljes égésbe hozni, ha az erőszaikos nemi közösülő szándéka a nő túlnyomó erején vagy saját gyöngeségén megtörik, ha a gyilkolásra kiszemelt áldozatot páncéling védte, ha az alkotmány szándékolt erőszakos felforgatása az eszközök elégedetlensége következtédben meghiúsult úgy nem kétkedünk azon — mondja Zachariae — hogy a kísérlet büntetése alkalmazandó"10). Az abszolút és relativ alkalmatlanság szerint történő megkülönböztetést azután a mult század második felében egyes írók, így pl. Bemer és Carrara az elkövetési tárgyakra is kiterjesztették11) és a relatíve, vagyis a csupán in concreto alkalmatlan tárgyat a büntetendő kísérlet alkalmas tárgyául fogták fel. Feuerbach elmélete ebben az utóbbi változatában lett világszerte népszerűvé. Az objektiv irány legújabb követői azonban egymásután visszatérnek Mittermayer nézetéhez annyiban, hogy az alkalmatlan tárgy megtámadását ismét a büntetőjogi szempontból közömbös „hiányos tényálladék" fogalma alá vonják12). Ez az érdekes fordulat azt mutatja, hogy a veszélyteória fejlődéstörténete a tudományos evolúciónak gyakran észlelt körforgásaszerű pályáján halad. Az imént bemutatott s az alkalmatlan kísérlet tanában uralkodónak mondható elmélet13) szerint — miként láttuk — a kísérlet büntetendőségének a jogtárgy objektiv veszélyeztetése a jogalapja. Az objektiv veszély mindig konkrét veszély; azon tehát olyan állapotot kell érteni, amelyben az emberi megismerés és számbavétel körébe eső valamennyi jelenséggel, azaz az érzékileg észlelhető összes körülményekkel ismerős szemlélőnek tapasztalatokon nyugvó megítélése szerint valamely sérelem közeli beállásának lehetősége forog fenn14). A jogtárgy objektiv veszélyeztetéséről ennélfogva csak akkor beszélhetünk, ha valamely magatartás ily állapotot idéz elő a jogtárgy vonatkozásában. És most, hogy az objektiv veszély fogalmával tisztában vagyunk, immár belebocsátkozhatunk annak vizsgálatába, vájjon nem észlelhetők-e a veszély 9) Zachariae: Die Lehre vom Versuche der Verbrechen I. rész (1836) 239. 1. 10) Lásd WlaSiSics: A bűnkísérlet és a bevégzett bűncselekmény (1887) 145. 1. ") Delaquis: i. m. 78. és 79. 1. 12) Mindezek az írók azonban azt is hangsúlyozzák, hogy Berner és Carrara, nemkülönben tanítványaik az eredmény elmaradásának okául olyankor is sokszor a tárgy alkalmatlanságát jelölték meg, amikor a tárgy valójában alkalmas volt és az okot pusztán az eszköz relativ alkalmatlansága szolgáltatta (1. pl. »HeUer: i. m. 263. 1.). 13) Nevezetesebb képviselői: Beling, Binding, Birkmeyer, Cohn, Loeb, Merkel, Olshausen, Sieverts, Garraud, Prins, Hafter, nálunk Battlay, Baumgarten, Fayer, Finkey, Hadker, Hellcr és Wlassics. 14) Lásd különösen Busch: Gefahr und Gefáhrdungsvorsatz (1897) 21., 22., 25. és 26. 1., a német Beichsgericht határozatairól kiadott gyűjtemény 30. kötet 179. 1. és Irk: A magyar anyagi büntetőjog (1928) 96. 1. 124