Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Dr. Flórián Károly emlékezete. (1878-1941.)

A fiatal tudóst a világháború eltérítette igazi hivatásától és hogy a kataklizmába került polgártársainak egy még eljövendő szebb jövő reményét nyújtsa, súlyos és válságos időkben vállalta az eperjesi polgármesteri állást. A háborútól és a fogságtól megviselt idegrendszerét újabb kemény próbának tette ki ezzel, mitsem törődve egészségével, mert nemes szíve mindig a közösségért dobogott és egész életén át kész volt egyéniségét alárendelni, sőt feláldozni a közérdeknek. — Jó kartárs volt, tele melegséggel ési szeretettel s akit szívébe zárt, attól az élet viharai sohasem szakították el, azzal fenntartotta a barátság örök kötelékét. Életében sok viszontagságon, sok lelki próbán ment át. A hosszú szibériai fogság évekre leszakította szeretteitől, az összeomlás eltemette tudományos munkahelyét és a sok keserűség, melyet e fáradt szív átszenvedett, nem maradhatott nyom nélkül s lassanként aláásta életerejét. Meghitt családi körében talált vigaszt és enyhülést, míg a Mindenható magához nem szólította őt. * A miskolci jogakadémia nevében, — amely az eperjesi ősi Kollégium egyik intézetének jogutódjá, — s amelyhez Téged eltéphetetlen kötelékek fűztek, mondok Neked Istenhozzádot. Kedves jó Kari barátom, emlékedet kegyelettel fogjuk őrizni. Isten veled, Isten veled! A ravatalra a jogakadémia hatalmas koszorút helyezett, amelynek szalagján e felírás volt olvasható: „Hálás kegyelettel — a miskolci jogakadémia." A koporsót gépkocsin Eperjesre szállították, hol augusztus hó 18-án az evang. templomban ravatalozták fel s Eperjes és vidéke közönségének nagy részvéte mellett kísérték utolsó útjára a város és a szlovákiai magyarság nagy halottját, dr. Flórián Károlyt. Az evangélikus templomot zsúfolásig megtöltötte a gyászoló közönség, melynek soraiban ott voltaik a város és az eperjesi hatóságok kiküldöttei s a szlovákiai magyar társadalom vezető tagjai is. Megjelent a Magyar Párt küldöttségének élén Csáky Mihály is, hogy lerójja a párt hű és nagyérdemű tagja előtt a kegyelet adóját. A szószék előtt felállított diszes ravatalon a koporsót elborították a család és a rokonság koszorúi, rengeteg koszorút helyeztek el azonkívül az oltárhoz vezető úton és az oltár előtti térségen is. Közte volt a miskolci jogakadémia hatalmas babérkoszorúja. A gyászbeszédet Kovarik Sándor, az evangélikus magyar egyház lelkésze mondotta és beszédében megrajzolta a megboldogult pályafutását, jellemezte az egyház hű tagját, a tudós tanárt, a közélet önfeláldozó harcosát és a szerető családapát. Utána dr. Őobrda Vladimír püspök nevében Neckár Pál püspöki titkár búcsúztatta el emelkedett szellemű szlovák ési magyar beszédben Flórián Károly dr.-t a szlovákiai egyetemes ev. egyház nevében. Az es*peresség háláját Engler István esperes tolmácsolta szlovák és magyarnyelvű szónoklatában. Schöpflin Géza a megboldogult kollégiumi bajtársai, barátai és az egész magyar társadalom nevében mondott megható búcsúztatót, míg dr. Zsedényi László gölnicbányai ügyvéd az ev. magyar szövetség nevében vett búcsút a nagy halottól. A gyászbeszédek elhangzása után végeláthatatlan sorokban vonult a gyászmenet a temetőbe, ahol az egyházi szertartás befejezése után a sírnál Raszlavszky Béla dr. kormánybiztos vett búcsút a megboldogulttól, majd Klein Géza dr., a Kárpátegyesület elnöke búcsúztatta el az egyesület tb. elnökét. 120