Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Folytatás.)

igyekezett kellő mértékig kihasználni s jellemző a kor felfogására, hogy ezek az egyébként pedagógiai célokat szolgáló színmüvek nem egyszer a mindennapi politikai viszonyoknak is hü tükrei voltak s tolmácsolták nemcsak a tanári kar, hanem az ifjúság politikai fel­fogását is. A Kollégium vezetősége tisztában lévén egyrészt az ifjúság­nak Thököly iránt érzett rendkívüli ragaszkodásával és rokonszen­vével, másrészt mert tanítói munkájában is kifejezésre kívánta jut­tatni egykori növendéke iránt érzett háláját, nem riadt vissza attól, hogy Thököly alakját és jelentőségét a színpadi munkákba is bele­vigye, sőt ezenfelül a kurucfej edelem politikai szereplésének jövő­beni eredményeire utaljon. így került előadásra az ifjúság nagy lel­kesedése mellett Schwartz Jánosnak „Helene Menealo reddita" c. színmüve, amelynek egyik jelenetében egy árnyas fa alatt, fején ki­rályi koronával I. Lipót pihent. A császár nyugalmát a hirtelen elő­rohanó Thököly zavarta meg, akinek kivont kardja elől Lipót ijed­ten elmenekült s közben fejéről lehullott a királyi korona42). A darab eseményének ez az egyszerű szimbolikája világosan mutatja a kol­légiumi ifjúság politikai állásfoglalását, ami az adott viszonyok között természetesnek mondható. Ujabb megpróbáltatások Sajnos, az ifjúsági életnek s vele együtt a Kollégium tevékeny­ségének ez a gyors fellendülése csak addig tartott, amíg az eperjesi főiskola kultúrtevékenységét a kurucfej edelem védelmet nyújtó fegy­veres ereje őrizte. Thököly bukásával rohamosan hanyatlott az Alma Mater fényesen ragyogó csillaga is. A szabadságharc seregeinek ere­jét és érintetlen hírnevét itt is, ott is kikezdték a császár zsoldosai. Az 1684/85-ös iskolai év már nyugtalan viszonyok s megújuló hábo­rúskodások között telt el. Schultz császári tábornok serege megjelent Eperjes falai alatt s a Feldmayer várparancsnok vezetésével védekező katonák és városi polgárok soraiban egy-egy nagyobb kollégiumi diák is feltűnt43), hogy segítsen nemcsak az ostromlott város nehéz helyzetén, hanem egyben védelmezze azt a Kollégiumot is, amelyet a császári önkény pusztulásra és némaságra ítélt. „Inter arma silent Musae!" Valóban az eperjesi diákság ebben az esztendőben kevésbbé volt otthon a főiskola falai között, mint az ostromlott várbástyákon. Tanítás, gyakori megszakításokkal csak az alsóbb-osztályos növendékek számára folyt a Kollégiumban. Köny­veket, papírt, írótollat belepett a por s a nagyobb ágyúlövések de­tonációitól megremegő falakról aláhulló vakolat. Az ifjúság nagyobb­jai a sáncokon szorgalmatoskodtak. Tollhoz szokott kezeik ágyúkat vontattak egyik helyről a másikra, vagy köveket raktak nagy siet­séggel a lövedékek okozta résekbe. Arcukra rárakódott az ostrom 42) Hörk I.: Az ev. tiszai ker. püspökei (superintendensek). Kassi, 188S. 37. 1. 43) Angyal Dávid i. m. II. 135. 1. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom