Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 1. szám - Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Folytatás.)

igyekezett kellő mértékig kihasználni s jellemző a kor felfogására, hogy ezek az egyébként pedagógiai célokat szolgáló színmüvek nem egyszer a mindennapi politikai viszonyoknak is hü tükrei voltak s tolmácsolták nemcsak a tanári kar, hanem az ifjúság politikai felfogását is. A Kollégium vezetősége tisztában lévén egyrészt az ifjúságnak Thököly iránt érzett rendkívüli ragaszkodásával és rokonszenvével, másrészt mert tanítói munkájában is kifejezésre kívánta juttatni egykori növendéke iránt érzett háláját, nem riadt vissza attól, hogy Thököly alakját és jelentőségét a színpadi munkákba is belevigye, sőt ezenfelül a kurucfej edelem politikai szereplésének jövőbeni eredményeire utaljon. így került előadásra az ifjúság nagy lelkesedése mellett Schwartz Jánosnak „Helene Menealo reddita" c. színmüve, amelynek egyik jelenetében egy árnyas fa alatt, fején királyi koronával I. Lipót pihent. A császár nyugalmát a hirtelen előrohanó Thököly zavarta meg, akinek kivont kardja elől Lipót ijedten elmenekült s közben fejéről lehullott a királyi korona42). A darab eseményének ez az egyszerű szimbolikája világosan mutatja a kollégiumi ifjúság politikai állásfoglalását, ami az adott viszonyok között természetesnek mondható. Ujabb megpróbáltatások Sajnos, az ifjúsági életnek s vele együtt a Kollégium tevékenységének ez a gyors fellendülése csak addig tartott, amíg az eperjesi főiskola kultúrtevékenységét a kurucfej edelem védelmet nyújtó fegyveres ereje őrizte. Thököly bukásával rohamosan hanyatlott az Alma Mater fényesen ragyogó csillaga is. A szabadságharc seregeinek erejét és érintetlen hírnevét itt is, ott is kikezdték a császár zsoldosai. Az 1684/85-ös iskolai év már nyugtalan viszonyok s megújuló háborúskodások között telt el. Schultz császári tábornok serege megjelent Eperjes falai alatt s a Feldmayer várparancsnok vezetésével védekező katonák és városi polgárok soraiban egy-egy nagyobb kollégiumi diák is feltűnt43), hogy segítsen nemcsak az ostromlott város nehéz helyzetén, hanem egyben védelmezze azt a Kollégiumot is, amelyet a császári önkény pusztulásra és némaságra ítélt. „Inter arma silent Musae!" Valóban az eperjesi diákság ebben az esztendőben kevésbbé volt otthon a főiskola falai között, mint az ostromlott várbástyákon. Tanítás, gyakori megszakításokkal csak az alsóbb-osztályos növendékek számára folyt a Kollégiumban. Könyveket, papírt, írótollat belepett a por s a nagyobb ágyúlövések detonációitól megremegő falakról aláhulló vakolat. Az ifjúság nagyobbjai a sáncokon szorgalmatoskodtak. Tollhoz szokott kezeik ágyúkat vontattak egyik helyről a másikra, vagy köveket raktak nagy sietséggel a lövedékek okozta résekbe. Arcukra rárakódott az ostrom 42) Hörk I.: Az ev. tiszai ker. püspökei (superintendensek). Kassi, 188S. 37. 1. 43) Angyal Dávid i. m. II. 135. 1. 14