Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 8. szám - Dr. Flórián Károly emlékezete. (1878-1941.)

gékony lelkére, hogy a protestáns főiskolai tanár alakját formálták ki belőle, a maga jellegzetes vonásaival. Tudásvágytól fűtött kritikus <elme lakozott benne, de egyúttal meleg szív is, mely az ismeretközlést és a nevelést művészi módon egyesíteni tudta. A Kollégium hagyományainak egyik legnemesebb letéteményese volt, aki teljes tudatában volt annak, hogy nem elég, ha a főiskolai tanár az ősi intézetnek professzora, tudományszakának száraz müvelője, hanem arra is szükség van, hogy szeretetteljes nevelője és atyja legyen a jogászifjúságnak, azzal törődjék, megmozdulásaiban részt vegyen. Kifelé az egyház és a közélet hivatott' irányítója legyen a főiskolai tanár, ki tudásánál és állásánál fogva semmi kulturális megmozdulás elől nem zárkózhat el. Az eperjesi Kollégium elvárta főiskolai professzoraitól, hogy az egészséges közszellem kitermelődésében tevékeny részt vegyenek s az egyházi élet s a közélet minden megnyilvánulásában vezető és irányító szerepet vigyenek. Dr. Flórián Károly ideális megszemélyesítője volt annak a protestáns főiskolai tanárnak, ki nem zárkózott be, mint tudós, szobájának szűk falai közé, hanem tudásával, kultúrérzékével, egyházszeretetével termékenyítőén hatott a közéletre. Érték volt és egyéniségének értékeit a közösség szolgálatába állította, amivel az ősi Kollégium tekintélyét1, hírnevét nagyban öregbítette. Szívvel-lélekkel kollégiumi főiskolai tanár volt, aki ismerte feladatait, missziójáti és egyéniségében a homo sapiens, tanár és nevelő kultúrember íHeális összhangban egyesült, a Kollégium javára és dicsőségére. Flórián Károly nagy természetbarát is volt és a hegyek közt talált pihenést és lelki megnyugvást, sokoldalú kultúrmunkássága közepette. A magas bérceken mindig megelégedettnek, boldognak látszott. A legkeményebb mászóturától sem ijedt vissza. Szerzett! tapasztalatait a hivatott hegymászó éles megfigyelő-képességével, jó, folyékony stílusával vonzó és élvezetes „útirajzok" formájába öntötte. „Barangolások a Magas Tátrában" címen érdekes turarajzot írt a Csorba-tó, — Vadorzó-hágó, — Halastó — Lengyel öttó — Zawrat és Zakopanéba tett* háromnapos túrájáról; ez a müve szebbnél szebb képekkel díszítve, 1905-ben Eperjesen jelent meg (25 L). A másik vonzó útirajza „A tiroli hegyek közt" címen jelent meg 1904-ben Eperjesen (26 1.), miután megelőzőleg a Magyar Turista Egyesület Eperjesi Jogászok és Theológusok osztályában felolvasás keretén belül bemutatásra került. A turistaság terén szerzett érdemeiért a Kárpátegyesület egyik társelnökévé választotta meg. Mintaképe volt Flórián Károly a jó kartársnak, ki a szülői házból őszinteséget és nyilt szívet hozott és szeretelet mindig szeretettel viszonzott. Bár természete kissé zárkózott volt, melegen ragaszkodott a Kollégium hatalmas tanári karának minden egyes tagjához, akivel pedig lelki közösséget érzett, azzal sírig tartó barátságot kötött. Flórián Károly a munka embere volt, aki nem ismerte a tétlenséget s mikor mint jogakadémiai tanár nyugalomba vonult, majd mikor a polgármesteri állásától is megvált, akkor is megtalálta azt a munkakört, hol honfitársainak és hazájának szolgálhat. A cseh kor117