Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 7. szám - Dr. Novák István: Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete

KÖNYVSZEMLE v Dr. Nóvák István: Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete. (Miskolc, 1941. A Jogakadémia kiadása, Ludvig nyomda. — 524 1.) A tiszai evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiája immár országosan .elismert és méltatott kiadványsorozataiban jelent meg a napokban dr. Novak István: Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete című hatalmas munkája 32 ívnyi terjedelemben, számos értékes műmelléklettel. A fiatal szerző, aki eddigi egyházjogi munkásságával a szakkörökben már ismert nevet vívott ki magának, új tárgykörében is maradandót, valóban értékeset alkotott. Hatalmas forrásanyagát biztos kézzel dolgozta fel, tárgykörét minden téren uralja s az eperjesi jogakadémia ifjúságának Eperjesen és Miskolcon lezajlott életét elhivatott tudományos, készségén túlmenően, színes lírával, szinte regényszeriien dolgozza fel, aoé'kíil azonban, hogy ez az események taglalásánál tárgyilagosságának rovására menne. Nóvák István dr. korunk írója. Munkájában a jogászifjúsúgnak — egyes részleteiben többször is feldolgozott — élete új színt, új Jelentőséget kapott. Vezető szempontja a „közösség szolgálata" s meglepő kapcsolatokat, értékes feladatvégzést mutat kd az eperjesi-miskolci jogászifjúság részéről kutatásainak eredményeként az elénk tárt három évszázad tükrében. A haza és a vallás hü szolgálata, a nemzeti érzésnek nemzedékeken keresztül való folytonos hagyományos ápolása, a főiskolához való hűség s ezen keresztül az eperjesimiskolci főis/kola nemzetnevelő egyetemes jelentősége, a főiskolának és kibocsátott tanítványainak örök egymásrahatása és élniakarása a munka minden részletén keresztül vonul. Végre kellően méltatva és elismerve látjuk — az eperjesi Kollégium és a jogutód miskolci jogakadémia kulturális jelentőségét és ifjúságának a magyar közéletben az öreg Alma Mater szellemétől ihletett egyetemes nemzeti és egyházi tevékenységét. Látjuk, érezzük és alátámasztott adatai alapján el kell hinnünlk, hogy ennek az egyházias szellemtől vezérelt, nemzeti érzéstől áhatott főiskolának a magyar nemzeti történelemmel eggyéforrott jelentőségét, élniakarását és elhivatottságát semmiféle erőszak, önkényuralom, parancsszó ós elnyomás megszüntetni nem tudta. A Phoenix poraiból újra és újra éledt s ma is, eperjesi sasfészke elvesztése után, amikor mindenéből kifosztottan Miskolcra menekülve teremtette újjá működési köréit, a főiskolát messzi földről is felkereső tanítványok serege tesz tanúbizonyságot a főiskola jelentőségéről, nemzeti és egyházi fontosságáról, tehát arról, hogy a felnevelt tanítványok utódai ma és jövőben egyaránt fontosnak és szükségesnek tartják a főiskola fennmaradását. Az impozáns munka két részre oszlik. Első felében az eperjesi, másodikban a miskolci jogászéletet tárgyalja. Vezető szempontját a nemzeti gondolat mindent átfogó erejét, a közösségnek már az ifjúkorban eredményesen végzett szolgálatát a szerző mindig szem előtt tartja és kimutatja. Színes, minden mozzanatot, érzést visszaadó írása nyomán nemcsak átolvassuk, hanem ál is éljük a főiskola három évszázadát. Megismerjük a Kollégium lelkes alapítóját s látjuk, hogy a kezdeti évek diákélete után maga az ifjúság az, amely 109