Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)

1941 / 6. szám

már a német alkotmány szociális jellegére is. A társadalmi kiegyensúlyozottságra való törekvés ugyanis törvényhozásilag és intézményesen is kifejezésre hozatott. , A nemzetközi irányítás alatt álló marxista szakszervezetek és önmagában az a tény is, hogy az alig másfélszázesztendős ipari termelés és gépipar, egy egészen új társadalmi osztályt, a kétkézi munkások osztályát hozta létre, vezetett oda, hogy az ipari államot jelentő Németországban a kereső lakosság nagyobb százalékát képező munkástömegek szinte teljesen a nemzeti életen kívül állottak. Ez a tény pedig a nemzeti válság óráiban a munkástömee geik érdektelenségét okozta a nemzet eszményeivel szemben s végül is az állam bukásához vezetett. Az új német állam ezért alkotmányjogi keretbe emeli a munkást és a kétkézi s egyéb munka jogviszonyait. Elsősorban is azonban visszaadta a kétkézi munka becsületét s biztosította a munkára való jog mellett, annak kötelességét is és a munkajogviszonyt közjogi jellegűvé tette. A német nemzetiszocialista államnak szinte első teljesítménye volt a Német Munka Front (Deutsche Arbeitsfront) megalkotása. Ez a szervezet magában foglalja a Német Birodalom valamennyi dolgozóját, tekintet nélkül arra, hogy valaki kétkézi vagy szellemi munkával keresi-e a kenyerét. Sőt tagjai e szervezetnek testületileg olyan szervezetek is, amelyek organizációs technikai szempontból, vagy más szempontok érvényesítése érdekében külön tömörítették az állampolgárok egy-egy csoportját42). Vagyis a Deutsche Arbeitsfront bizonyos fokig a dolgozók csúcsszervezete s legalább is jelképezi a dolgozók nemzeti egységét. A Német Munka Front a munkásság érdekeinek a képviselője. Bár a fogalmazás ilyen értelemben nem teljes. A Deutsche Arbeitsfront ugyanis elméletileg nemcsak a munkások, hanem az összes dolgozók (schaffende—), tehát a vállalkozóknak és a szellemi munkásoknak is a szervezete. Tény azonban, hogy a Német Munka Front elsősorban mégis a munkavállaló érdekeit szemléli, bár közösségi elvéből kiindulva a vállalkozók szempontjait is értékelnie kell. H iszen valamennyi német népi és teljesítmény közösségét kívánja megteremteni. A Deutsche Arbeitsfront azonban csak az általános keretét jelenti a dolgozók új védelmének. Munkájának a tartalmát a nemzeti munka rendjéről szóló törvény (Ordnung der Nationalen Arbeit) biztosítja43). E törvény főbb alapelvei: 1. Eltörli a munkajogviszony individualisztikus rendszerét és ennek helyébe a közérdek a magánérdek előtt (Gemeinnutz vor Eigennutz) elve alpján, a közösséghez kötött munkarend gondolatát állítja. A munkavállaló és a vállalkozó egyaránt közjogi funkciót végez tehát munkájával s a gazdasági élet is a közösség szolgálatában áll. 2. A munkavállaló és munkaadó közösségének a keretét az üzemben látja. Az üzem fogalmi egységében, amelyben úgy a vállalkozó, mint a munkás az üzem felvirágzásáért dolgozik, találja meg a fenti törvény a két osztály között a kiegyenlítődés keretét. Az üzem virágzásán túl ugyanis, úgy a •42) Müller Willy: Das soziale Lében im neuen Deutschland, Berlin 1938. S. 127-140. •*3) V. ö. Gesetz zur Ordnung der nationalen Arbeit Vom 20 Január 19*4. 95