Miskolci jogászélet, 1941 (17. évfolyam 1-10. szám)
1941 / 6. szám
aknai, Ráth által képviselt irányzat (helyesebben irányzatok) szellemi hagyatékának őrzői és továbbfejlesztői közt van a helye. Azok közt, akik a mathematikai statisztikától jobbára távol keresték a rendet, a törvényt a társadalom életműködésében és akik másrészt a társadalmi szabályszerűségek vizsgálatának öncéluságát vallották, de legalább is háttérbe szorítandónak vélték azokat a gyakorlati érdekeket, amelyeknek az érvényesítésére a statisztika számoszlopai felhasználhatók. „Tiszta" tudomány alatt értjük (szemben az „alkalmazottal") azt, amely csak lényeket, összefüggéseket állapít meg, minden előre meghatározott célra való tekintet nélkül. Viszont az alkalmazott tudomány az eleve kitűzött célhoz keres megfelelő eszközt. A „tiszta" tudomány képviselőjét nem izgatja a „milyen legyen?" problémája és éppen ezért a tényeket sem ebből a szemszögből értékeli. A tényekből sokszor kiált a teendő, amiként a jelenből a jövendő s ezért nem könnyű megállani azt, hogy a népességstatisztikus ne váljék egyben népesedéspolitikussá, vagy éppen a gazdaságstatisztiikus ne öltse magára a közgazdaságpolitikus fegyverzetét. Ha a céloktól desztilláljuk magunkat, akkor könynyen a „Tart pour l'art" játszadozásává válhatik statisztikázásunk (pedig éz az igazi statisztika-tudomány), ha pedig túllépünk a korláton, akkor a célok kerítései és kísértései határt szabhatnak látó szemeinknek, elfogulatlanságunknak és könnyen mi válunk játékszereivé a beavatkozás kívánt céljainak. Thirring Gusztáv a beavatkozás célja és eszközei iránt legfeljebb másodharmadsorban érdeklődött. Munkásságából a politikai attitűd jóformán teljesen hiányzott. Amikor fenti neveiket felsoroltuk, akikor egyáltalában nem akartuk ezzel azt mondani, hogy Thirring Gusztáv elérte volna a rendszerességben pl. Mayr-t (jóllehet a rendszeresség nem a legkisebb erényei közt szerepelt) vagy plaszticitásban Levasseurt, a módszerbeli újításokban és leleményességben Kőrösyt; csak a kört akartuk megjelölni, amelybe tartozik és amelyben nagy sikereket, maradandó 'eredményeket ért el. Személyes beszélgetésből tudom, hogy a demográfiai irodalomban Levasseur „La population francaise"-e volt az ideálja. Ha Thirring Gusztáv világos, áttekinthető fejtegetéseire, ötletgazdag grafikonjaira, rendkívfil gondos elemzéseire gondolunk, rájövünk: nem minden siker nélkül törekedett az eszménykép felé. Hogy Thirring a tiszta tudomány országútján maradt, ez nem jelenti azt, hogy a számokból adódó gyakorlati tennivalók iránt teljesen közönyös lett volna. Amikor pl. a kivándorlásról írt munkájának (1904.) egy nagyobb fejezetét zárja, ezzel végzi: „A kivándorlás egyetlen gyógyszere tehát csak az lehet, hogy azon a vidékien oly termelési módok honosíttassanak meg, melyek nagyobb népesség exisztenciájának biztosítására alkalmasak". „A kivándorlás csak symptomája más bajoknak, orvoslás tehát csak úgy képzelhető, ha a symptomát előidéző bajokat szüntetjük meg..." (Akkoriban pedig inkább csak a kivándorlásra csábító „ügynökök" ellen szavaltak és milyen kevesen szóltak egy földreform szükségéről stb.) Sajnos, a magyar politika, a kormányzat kivált a múltban nemcsak, hogy az ilyen halk, de szolid vizsgálatok eredményéből leszűrt hangokat, de még a sokkal rikoltóbb és követelőbb sürgetések hangjait sem hallotta meg. Thirring Gusztáv legerősebbnek és legnagyobbnak történeti statisztikai 85