Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [2. r.]

egy az „audiatur et altéra piars" perjogi elvét deklarálja az atya családi törvénykezésében. Az atya bíráskodási jogában azonban a méltányosság, az emberiesség szellemének érvényesülését jelenti az a körülmény, hogy míg eredetileg az atya e jogát minden korlátozás nélkül, legfeljebb a családi tanács meghallgatása mellett gyakorolta, utóbb a törvény csak a közhatalom jóváhagyása mellett engedte meg az atyának, hogy halálbüntetési jogával éljen.58) Hogy azonban az atyát megillető ius vitae ac necis gyakorlásának lehetősége oly lassan szabályoz tátott, holott azt a közvélemény annak elég gyakori előfordulása mellett is súlyosan elítélte, annak oka abban kereshető, hogy az egyes családok Rómában egymástól teljesen elszigetelt életet éltek. A fórum, népgyűlés, hadsereg, jogügyletek kötése voltak csupán azok a momentumok, amelyek a családok elzárkózottsága alól némi kivételt jelentettek, mint érintkezési pontok. Ily körülmények közt a társadialom nem tudott kellő eréllyel fellépni, hisz a gyermek megölése, ha még az atya, mint bíró által hozott ítélet végrehajtását is jelentette, mégis csak a család magánügyének volt tekinthető. A méltányosság szelleme azonban ezt az akadályt is legyőzte. Hadrianus a gyermek megölését bünteti. Paulus az atya ezen jogáról mint a mult jogintézményéről szól.59) Ulpianus szerint a gyermek megölése már csak bírói ítélet alapján történhet.60) Constantinus a gyermek megölését parricidiumnak nyilvánítja s büntetésül a vízbefojtást rendeli el61) úgy, hogy a Codex az atya e jogáról már csak reflexióként emlékezik meg, amidőn azt mondja, hogy a patribus ius vitae in liberos necisque potestas olim erat permissa. Szorosan tartozik a fentiekhez a ius exponendi, a gyermekkitétel joiga. Különbség a kettő között csupán az, hogy a kitétel nem vonta szükségképen maga után a gyermek pusztulását. Legtöbbször azonban a kitételnek más indítéka volt, mint a paterfamilias önkénye. A szegénység, kilátástalansága anniak, a szülők részéről, hogy a gyermeküket fel tudják inevelni — volt a leginkább az indok, hiszen a szülőnek, aki a gyermekétől csupán nyomora miatt akart szabadulni, legtöbb esetben nem volt lelki ereje ahhoz, hogy a igyermekét megölje. (Folytatjuk.) Pólay Elemér dr. ") Dig: XLVIII. 8. 2. oS) Dig-' XLVIII. 8. 2. „accusare eum apud praefectum praesidemve pro vinciae licet." 59) Dig. XLVIII. 8. 2. G0) Cod. Theod. IX. 15. és 17. "*) Cod. VIII. 45. 10. Tulajdonos a miskolci ev. jogakadémia. 64