Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 4. szám - Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. [2. r.]

azoknaik, akiket a gyermek születése érinthet, tehát elsősorban férjének. E bejelentés 'tárgya azonban csak az lelhet, hogy ő elvált férjétől esett teherbe.42) A férj ilyenkor vagy őröket küld ki (aut mittere custodes) felesége mellé, vagy pedig nem ismeri el azt, hogy ő volt a teherbeejtő (aut ei denunciare quod non sit ex se praegnans) ,43) Ha sem egyiket, sem másikat nem teszi, köteles a gyermeket magáénak elismerni. Ha a férj nem ismeri el a így érmeket, az ellenkező bizonyítása nem őt terheli, hiszen az elvált feleség érdeke annak bizonyítása. Az anyaságot elismerni csak úgy tartozik, ha rábizonyítják. Ha a nő nem tesz arról jelentést, hogy elvált férje a teherbeejtő, úgy a vélelem, amely az elvált férjet jelölné meg atyaként, nem; áll meg. Ha azonban az atya elvált nejétől született gyermeket el akarja ismerni sajátjának, úgy annak a bejelentés elmulasztása nem lehet akadálya.44) ÍHa pedig az elvált férj igazolja, hogy ö a gyermek atyja, úgy interdictum útján követelheti a gyermeknek részére leendő kiadását.45) Az atyasáig megállapítását — eltekintve a két utóbbi esetben említett bonyolult eljárásoktól — egyszerűbbé tette a római jog által elismert egynejüség. Sokkal nehezebb volt ezzel szemben a görög jogban a helyzet, ahol a többnejűség erősen komplikálta az atyaság megállapítását, bár az alapelvek a görög jogban is (célozva itt a ,,páter est quem . . elvre) hasonlóak voltak laz atyaság megállapításánál.46) V. A patria potestas tartalma. A patria potestas tartalma: azon jogok, jogosítványok összessége, amelyeket a paterfamilias, mint a család uralkodója és feje a hatalma alá vetett, vér- és jogszerinti gyermekeinek — és mindazoknak, akiket a római jog „liberi in potestate"-nak tekint — személyi és vagyoni javai felett gyakorol.. A patria potestas tartalmát tehát 'két csoportra oszthatjük: a gyermekek személye és a gyermekek vagyona felett gyakorolt jogok öszszessége. Az előbbiek a családgyermek személye felett nyújtanak korlátlan vagy csak némileg korlátolt, utóbb pedig már elég szűkre szabott rendelkezési jogot, az utóbbiak a gyermekek vagyona felett, azdk vagyoni in villa, vei in municipio, illic ubi larem matrimonio collocarent!" Dig. XXV. 3. 1. 1—2. 42) U. o. §. 3. 43) U. o. 44) Dig. XXV. 3. 1. 7—8. és 10. 45) Dig. XXV. 4. 1. 1. 4<i) Hruza: — hivatkozik Demosthenes egy beszédére, melyben az említi, hogy kortársa, egy kiváló görög államférfi, két nőt vett feleségül, de egyik nejétől származó 2 gyermeket elismerni nem akarta, mire a gyermekek őt perbefogták és ennek eredményeként kénytelen volt elismerni őket sajátjának. II.. k. 32—34. 1. 58