Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 3. szám - A közigazgatási bíráskodás problémái figyelemmel a közigazgatási bíróság kétfokúvá tételének szükségességére - A közigazgatási bíráskodás problémái, figyelemmel a közigazgatási bíróság kétfokúvá tételének szükségességére

•az abszolutizmus, idején Európaszerte abban a tévhitben ringatták magukat, hogy őket az állami szuverenitásnak egy-egy atomja illeti meg. Hivatali ténykedéseikért téhát felelősségre nem vonhatók. Ebiből a téves jogi meggyőződésből Kant Immánuel ábrándította ki az embereiket. Kant idevonatkozó felfogását az önkötelezés elvévei kapcsolatban fejtette ki. Az önkötelezés elve szerint a jogszabályok kötelező ereje nemcsak az állam polgáraira, hanem az azokat kibocsátó és alkalmazó szervekre is kiterjed. Nem vonhatják ki tehát magukat és az általuk hozott — esetleg jogsértő — határozatokat az igazságszolgáltatás sújtó keze alól az állani közigazgatási szervei sem. Az ő határozataikat is — kétség esetén — ugyanúgy felül kell bírálni, mint ahogy az a (polgári és büntető perekben a rendes bíróságoknál (történik. Az a fórum pedig, amely a felülbírálás jogát gyakorolja, nem lehet más — ha jogállam akarunk lenni, — mint a közigazgatási bíróság. Azt pedig, hogy mit kel jogállam alatt érteni, egy másik német tu4ós: Gneist Rudolf 1872-ben megjelent Rechtsstaat c. munkájában fejtette ki. Gneist szerint: „Der Rechtsstaat ist die Verwaltungsgerichtsbarkeit". Vagyis jogállam alatt olyan államot kell érteni, amelynek közigazgatási bírósága van. Addig tehát, míg valamely állam fel nem állítja a közigazgatási bíróságot, nem léphet be a jogállamok sorába, hanem csak ú. n. rendőrállam (Polizeistaat) marad. A rendőrállam legkaraktelisztikusabb jellemvonása az, hogy az állampolgárok közigazgatási téren csak reflex jogokkal bírnak, alanyi joguk azonban nincsen. Ez azt jelenti, hogy ha a közigazgatási szervek jogs érelméket követnek el az állampolgárok rovására, azok nem mehetnek jogvédelmet kérni a bíróságra, mert hiányzik a felperesi jogot magábanfoglaló alanyi joguk. De még ha fel is ruházzák őket felperesi (aktoratusi) jogosultsággal, rendőrállamiban akkor is legfeljebb csak a polgári bíróságok jogszolgáltató beavatkozását vehetnék igénybe, a közigazgatási bíróság jogvédelmét azonban nem, mert rendőrállamban közigazgatási bíróság nincs. Ezen események, valamint az ezeket megelőző irodalmi viták hatása alatt aztán Németországban, közelebbről Würtemberg részállamban is felállították a közigazgatási bíróságot. Erre azonban már csak 1819-ben, vagyis 20 évvel később került sor, mint Franciaországban. Vizsgáljuk meg már most, hogy milyen módon szervezték meg az európai és európánfkívüli államok a közigazgatási bíróságot. Ebből a szemszögből nézve az egyes államok három csoportba sorozhatok. Elsőbe tartoznak azok az államok, amelyek a bírói hatóságot egységesnek és oszthatatlannak tekintik. Ezelk a közigazgatási vitás kérdéseket a polgári bíróságok hatáskörébe utalják. Ilyen állam pl. Anglia, ahol a közigazgatási jogviták elintézésére la legfelsőbb polgári bíróság ú. n. King's Benoh Division-ja az illetékes szerv, továbbá az Északamerikai Egyesült Államok, ahol a közigazgatási bíráskodást a washingtoni Court of Claims gyakorolja. Ugy Angliában, mint az Északamerikai Egyesült Államolkban a legfelsőbb közigazgatási bíróság mellett kezdettől fogva egy területileg decentralizált alsóbbfofcú közigazgatási bíróságot is létesítettek — természetesen ezt is a ipolgári bíróságok kebelén belül, így Angliában elsőfokon a közigazgatási bírói teendőket az egyes grófságok ú. n. békebírái végzik, az Északamerikai Egyesült Államokban 35