Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Magyarország vármegyei területi beosztása reformjának szükségszerűsége

vár, Szeged, Debrecen, Miskolc) szerencsésebb s már a vármegyék arányosabb beosztásával és csoportosításával történt2). Mivel a vármegyék nemcsak helyi, hanem elsősorban állami közigazgatást is végeznek, kívánatos, hogy ai helyes területi beosztás mindenképen elősegítse a vármegyei szervezet főféiadatát. Az egyes megyék között mutatkozó területi és népességi aránytalanságokat egy mérsékelt, a történelmi hagyományokat is figyelembevevő reformtervezettel elő kell készítenünk. Nem gondolok olyan gyökeres, új területi felosztásra, amilyent Szapáry Gyula gróf készített 1873-ban törvényjavaslatával, mert az tú'iimerész és radikális volt és a fönnálló állapotokkal mit sem törődve, az évszázados hagyományokat készült felforgatni. Emiatt általános felzúdulást is idézett elő, ami azután a. reformgondolatot, bár az alapjában helyes volt, véglegesen el is temette. Már a múltban is történtek területi változások egyes megyéknél, sőt teljesen le is tűntek vármegyék, mint Zaránd, vagy Krakó vármegvék (az előbbi a Fehér-Körös mellett, az utóbbi a Rába vidékén, a Marcal mocsarai között). Más vármegyék viszont az idők folyamán összeolvadtak, mint pl. Külső-, Belső- és Középszolnok vármegyék, vagy BácsBodtnog, Pestt-Piliis-Solt-Kiskun, Abauj-Torna és Krassó-Szörény vármegyék, stb., mint ahogyan a trianoni békediktátum után is ideiglenesen egyesített vármegyék alakultak ki. A vármegyék mai területi konfigurációja szintén egy hosszú fejlődésnek az eredménye vo'it. Ez a fejlődés azonban nem állhat meg, ha a mostani gazdasági, közlekedésügyi viszonyoknak és a mali stratégiai körülményeken kívül a modern, gyors és racionalizálásra törekvő közigazgatás követelményeinek is eleget akarunk tenni. Egyesek már évtizedekkel ezelőtt ismételten hangoztatták, hogy Pest-Pilis-Sölt-Kiskiin vármegye, Krassó-Szörény és Torontáli vármegyék a maguk tizenhét-tizenhét járásával, avagy Báos-Bodrog tizenhárom, Zala és Nyitra tizenkét-tizenkét, Temes tizenegy, Vas, Arad és Hunyad vármegyék a maguk tíz-tíz járásával túlságosan nagy közigazgatási egységek, melyeknek közigazgatása és kormányzásai emiatt természetszerűleg lassúvá és nehézkessé válik. Régi követélés, hogy Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének déli részéből Kecskemét vármegye hasíttassék ki. Kis vármegyék egyesítését szintén már a múltban sokan előnyösnek és kívánatosnak tartották, már takarékossági szempontokból is. Még a világháború előtt felmerült Győr és Mosón, továbbá Komárom és Esztergogm, Ugoesa és Bereg, Csongrád és Csanád és a most tőlünk elidegenített Turóc és Zólyom, Árva és Liptó, Udvarhely és Kisküküllő, Fogaras és Na>gykükiiMő, Háromszék és Brassó vármegyék egyesítésének gondolata3). 2) Lásd az erre vonatkozó területi térképeket Hantos Gyula i. művében. Hantos e térképeket Magyary Zoltán felkérésére készítette gróf Teleki Pál ajánlata alapján. Hantos Gyula jeles tanítványa volt az egyetemen gróf Teleki Pálnak és földrajzi tudományos intézetében dolgozott. 3) Lásd egyebek közt Rábel László: A vármegyék múltja és jövő hivatása. Sopron, 1911. 308 1. és ugyanattól a szerzőtől: A vármegyei igazgatás újjászervezése. Sopron, 1914. 40 1. 9