Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 10. szám - A tekintélyuralmi rendszerek kérdéséhez

tömegből kiküzdje magát, ahhoz rendszerint nagy népi katasztrófák szükségesek, illetve ilyenek előzik meg a vezért.9) A vezéri jelleg tehát valahogy charizmatikus, egyszeri adottság, amely körülmény akkor is nehézzé teszi az új vezető megtalálását, ha a legpontosabb technikai szabályok állanak az államvezetés rendelkezésére az utód kiválasztását illetően. Nagy szerencse kell ahhoz, hogy a rendszer megalkotója, nagy vezére után, ismét egy ilyen nagy egyéniséget találjon a nemzet. S mivel ez a szerencse nem valószínű, joggal látjuk ezt a kérdést a német vezéri állam legsúlyosabb kérdésének. Mert nem elegendő szerintünk megtalálni azokat a technikai szabályokat, amelyeknek segítségével az új vezetőt az állam élére állíthatjuk, hanem az új vezető hatalmi körét is módosítani kell majd a vezér személyi változásából folyó okok következtében. Az utód iránti bizalom, — a nép aktív loyalitása, — amely pedig a tekintélyi elv lényegéhez tartozik, ugyanis valószínű nem lesz már olyan erős, mint a nagy vezér iránt, úgy, hogy ez a tény a hatalom körének módosítását teszi majd szükségessé. S kérdés, hogy sikerül-e ezeket a feltétlenül szükséges módosításokat olyan keretben végrehajtani, hogy ezek a módosítások ne érintsék a tekintélyuralmi berendezés lényegét. A vezér halála tehát már általánosságban is vet fel a tekintélyuralom számára problémákat. Az autoritárizmus állandóságának a kérdését azonban inkább csak az a tény érinti, hogy a német rendszerben hiányoznak ma még azok a szabályok is, amelyek a vezér halála esetén legalább a technikai segédeszközt jelentenék a vezér utódjának megtalálásához. Ezen technikai segédeszközöknek pedig igen nagy jelentőségük van az állami életben, mert a vezér halálával beálló interregnumban előreláthatóan számítani lehet a történelem tanúsága szerint bizonyos hatalmi harcokkal, úgy, hogy e harcok korlátok közé szorítása, illetve a küzdelem szabályainak megállapítása és biztosítása, igen nagy szolgálatot tehet adott esetben az állami rend szilárdságának. Hiánya pedig épen e rend megingásához is vezethet. Az új német rendszerben azonban még hiányoznak ezek a szabályok. Van tehát bizonyos veszély, amely ezen az úton fenyegeti a német állami életet, ha addig nem történnek ezen a téren lépések a szabályozást illetően. A német alkotmányjogi és politikai szakirodalom foglalkozik persze ezzel a kérdéssel is. Rosenberg és Timmermann elképzelése a nép különböző rétegeiből alakítandó rend gondolatában csúcsosodik ki, amely rendnek az lenne a szerepe, hogy a vezér halála után vezesse az ügyeket addig, amíg maga a rend meg nem választja tagjai közül az utódot.1") Rosenberg itt példaképen említi a pápaválasztást, amelyet a maga nemében páratlannak tart.11) Ugyancsak egyik lehetőség az is, hogy a vezér még életében kijelöli utódját. Csekey mutat rá erre 9) Rosenberg Alfréd: Der Mythus des XX. Jahrhunderts. München, 1939. J0J Timmermann Rudolf: idézett mü 33. 1. *) Rosenberg Alfréd: idézett mű 546. 1 151