Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

<los felkarolása? És az eperjesi ifjúság ezt a hatásaiban alig felmérhető fontosságú kultúrfeladatot teljesen önállóan, saját erejére és természetes nyelvtudására támaszkodva viselte. Mert e téren valóban magára volt utalva az elemi ismereteket tanító magasabb-osztályos növendék. A Kollégium tanárai ugyanis részben idegen anyanyelvű tudósok lévén, a magyar nyelv oktatásának ellenőrzésétől távol állottak, viszont a magyar anyanyelvű tanerők a latin oktatási nyelv állandó használatában elvesztették érdeklődésüket, sőt nyelvi készségüket is. A nyelvi ismeretek továbbadása, de ezenfelül az oktatás módozatainak megválasztása is teljes mértékben az ifjúság soraiból kikerülő tanerők szabad belátásán múlott s az a tény, hogy ennek a nehéz és felelősségteljes feladatnak állandóan kifogás nélkül meg tudtak felelni s kezeik alól a magyar nyelvet írásban és olvasásban egyaránt bíró nemzettagok kerültek ki, az eperjesi ifjúságnak olyan kultúrális fontosságot kölcsönöz, amelynek kellő értékelése csak úgy válik lehetségessé, ha ezt a tevékenységet a magyar nyelv érdekében közel háromszáz esztendőn folytatott szívós küzdelem homlokterébe állítjuk. Ha igaz, Eogy nyelvében él a nemzet, úgy ez az élet nem lebecsülendő mértékben az eperjesi ifjúságnak is köszönhető. Disputációk, közvizsgák, színielőadások. De kivette részét az ifjúság a nyilvános szereplésekben, nemkülönben a város társadalmi eseményeiben is. A XVII. század pedagógiai elveinek megfelelően, az eperjesi Kollégiumban is nagy súlyt helyeztek a növendékek gyakorlati kiképzésére, amely egyrészt az elméleti anyágnak gyakorlati felhasználását igyekezett bemutatni, másrészt a szónoki és szereplési készség kifejlesztése szempontjából bizonyult eredményesnek. Az ifjúság ez irányú szereplése a „disputációk", vagyis a vitatkozások kereteiben bonyolódott le. A Kollégium nagytermében gyűlt össze ilyenkor az ifjúság, de megjelentek minden egyes alkalommal a számottevő városi és vidéki családok, a teljes tanári kar, sőt a városi tanács is. A vita-anyagot egy, a vitát vezető tanár által felállított és részletesen kidolgozott tétel képezte. A professzor előadta a tételről vallott felfogását, majd ezt követőleg az ifjúság szónokai fejtették ki nézeteiket22). A szaktudást és a vitakészséget egyaránt nagy mértékben fokozó nyilvános disputációkat nemcsak a város, hanem a környék egész lakossága élénk figyelemmel kísérte s a viták mindegyike, eltekintve azok tudományos jelentőségétől, valóságos társadalmi eseményszámba ment. A disputáció napján megélénkült a város. A környező falvak nemesi kúriáinak egyébként nehezen s legtöbbször csak vásári alkalmakkor kimozduló lakói ilyenkor rászánták magukat az utazásra. A szegény ebbje kocsin, a gazdagabbak díszesebb hintókban vonultak be a szellemi gócpontot képező Eperjesre. A városka utcáit élénk zaj, 22) Hörk id. m. 25. 1. 143