Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

élet legszebb közösségi perceit élték itt át s talán éppen ezekben a pillanatokban lettek a nemzettestnek bár nem egyszer idegen anya­nyelvű, de érzésben magyar s ezt a magyarságot üldöztetéseken és megpróbáltatásokon át is élni tudó tagjaivá. Mert a Bodrog és Tisza nádasait barangoló szellő ekkor már készítette a bujdosók, a szegény­legények, a jövendő tépett, rongyos kurucainak menedéket nyújtó ismeretlen utaít s mintha az Eperjes fagyos rögein szétcsorgó ártatlan áldozati vér szagát hozta volna ide az eljövendő „nagy idők" lehel­Jete, a nádi farkasok panaszos kórusa olyan keserves üvöltéssel nyúj­tózott a közömbös hold felé. Thököly Imre a Kollégiumban. Mielőtt azonban még megindult volna a testet-lelket halálra gyöt­rő irtó hadjárat a vallást és hazát hűséggel szolgáló nemzettagok el­len, az evangélikusok szépen fejlődő eperjesi Alma Materének ifjú­sága nevezetes és emlékezetes napokat élt át. A felvidék legtekintélyesebb nemesi családjának legfiatalabb sar­ja, az ifjú gróf Thököly Imre 1668 január 22-én lépi át a Kollégium küszöbét18). Az ifjú grófnak a Kollégium polgárai közé iktatása fényes ünnepség keretében folyt le. Pomarius Sámuel, a főiskola akkori hí­res igazgatója tisztában lévén a Thököly-család súlyával és jelentő­ségével, igyekezett minél erőteljesebben kidomborítani a fiatal gróf beiratkozásának eseményét. Thököly Imre bátyja, Keczer András, a késmárki várparancsnok, Fejérpataky és Wittnyédi curatorok kísé­retében jelent meg a Kollégiumban. Pomarius üdvözlő beszéddel. „Oratio salutatoria"-val fogadta s mint a Kollégium leendő polgárát üdvözölte. Majd bevezette az ifjú Thökölyt az osztályba s Szánthó Andrásnak, a tanárnak „Oratio praesentatoria" kíséretében bemutat­ta s felhívta a tanulók figyelmét arra, hogy milyen nagy kitüntetés Thököly Imre osztálytársának lenni19). A késmárki grófok legifjabb sarjának a Kollégiumban történt megtelepedése ily módon betetőzte azt a sikert, amelyet az iskolaala­pítók méltán megérdemeltek. A Kollégium ifjúsága a legelőkelőbb fel­vidéki nemesek gyermekeiből alakult. A magyar nemesség egyik leg­értékesebb rétege, a felvidéki közéletet irányító családok jövő nem­zedéke népesítette be a kitűnő hírű iskola falait s ezzel az eperjesi ifjúság élete részévé lett a magyar történelemnek. Thököly Imre a Kollégium ifjúsági életében jelentős szerepet vitt. Az ünnepélyes közvizsgák befejezéséül előadott iskolai drámákban ő is játszott szerepeket. Ladivér Illés tanár, az iskola színműírója „Áll­1S) Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre. Bpest, 1888. I. k. 28. 1. 19) U. o. i. h. 29. ]. — Pomarius üdvözlő beszéde nyomtatásban is meg­jelent: Oratio auspigialis in Solenni Inauguratione Illustris Gymnasii . . . Eper­jesini recens erecti a Samuele Pomario, Bartphae, 1668. címen. 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom