Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

szerű átvevője lesz a közölt ismeretanyagnak, hanem ezt feldolgozva, visszahárítja az iskolára azzal a célzattal, hogy a ily módon nyert értéktöbblet az iskola erejének hatványozódását szolgálja. Az eperjesi iskola esetében ez kétségtelenül fennállott s éppen ezért már itt módunkban van a Kollégium későbbi történetében olyan gyakran jelentkező patriarchális vonás jelenlétére rámutatni. A patriarchális szellemnek ugyanis egyik legjellemzőbb megnyilvánulása az ilyen elvek szerint nevelt ifjúság részéről az elért eredményeknek az iskolára való visszahárítása, amely tehát nemcsak vesz az iskolától, de kiképzett erőit annak rendelkezésére tudja bocsátani. A patriarchális jelleg, amellyel tanulmányunk során még számos változatban fogunk találkozni, már a Kollégium alapjainak megvetésénél is jelentkezett. A Kollégium történetének írója, Hörk József ugyanis annak a nézetének ad kifejezést, hogy az akkor líceumnak mondott iskola létrehozásának gondolata valószínűleg éppen egy menyegző alkalmával merült fel határozott formában. Bayer János az iskola akkori rektora részt vett a konrektornak, Zabán Izsáknak menyegzőjén, amelyet az Wéber János városi főbíró fogadott leányával, Stürbizt Reginával tartott 1663 november 13-án6). Kedélyes hangulatban, barátságos poharazás mellett a városka összes időszerű ügyei szőnyegre kerültek s így vetődött fel a már előzetesen hosszú idő óta többé-kcvésbbé mindenkinek meggyőződésében élő gondolat, hogy „ha már a felnőtt ifjúság úgy ideszokott Eperjesre", gondoskodni kellene arról, hogy a kezdetleges külső körülmények, a szegényes iskolai keret a látogatottságnak megfelelően ne csak fizikailag, hanem szellemi vonatkozásokban is kiterjesztessék. A főiskola-alapítási gondolat csakhamar foglalkoztatta a felsőmagyarországi sz. kir. városokat és így Késmárkot is7). Az a szellem, amely a Kollégium történetének folyamán a legnagyobb kérdéseket is tudta a legegyszerűbb beállításban szemlélni s amely ennélfogva az anyagi megpróbáltatáson keresztülment főiskolát mindig átsegítette még a legnehezebb akadályokon is. tehát ez a patriarchális szellem munkálkodott a Kollégium létrejöttének pillanatában, azaz akkor, midőn a meglevő iskola főiskolává történő fejlesztésének gondolata komoly elhatározássá érett. Ezzel szemben figyelemreméltó, hogy Hain Gáspár lőcsei krónikájában Wittnyédi István, aki Thököly István késmárki udvarában is hosszasabban tartózkodott, volt e mozgalomnak tulajdonképeni megindítója, aki a i'elsőmagyarországi ev. rendeket rávette az eperjesi ev. főiskola alapítására8). 6) Hörk. i. m. 70. 1. 7) V. ö. Dr. Joli. Lípták: Geschichte der ev. Lyceums. A. B. in Késmárk. Késmárk, 1933. 59. 1. 8. jegyzettel. 8) Dr. Rruckner Győző: A reformáció és ellenreformáció története a Szepességen. Bpest, 1922. II. k. 260—62. 1. és lásd még Lic. dr. Szelényi Ödön: A magvar ev. nevelés története a reformációtól napjainkig. Pozsony, 1917. 155. 1. 136