Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 8. szám - A magyar és az autoritárius alkotmány

ban már most is kihiáimozhiaitóik ebből a sokrétű itarítalliombál bizonyos állandó jelenségek. Ilyen sajátosságnak kell tekintenünk iaiz autoritárius alkotmány szociális jellegét. Ez alatt az autoritáriznTusnak azt az igyekezetét értjük, hogy az állam egyik leglényegesebb alkotóelemét kitévő népet a maga egészében ragadja meg. Ment következetesen törekszik arra,, hogy lebontsa azt a nagy gazdasági és szellemi különbséget, amelyei a XIX. és XX. század kapitalizmusa mesterségesen termelt ki. Ez a szociális egyensúlyra való törekvés kísérő jelensége ugyanis az autoritárius alkotmánynak is, nemcsak az autoritárius államnak. Hiszen alkotmányjoguk több igen fontos törvénye kifejezetten a társadalmi megbékélést szolgálja, már csak azáltal ds, hoigy ezt egyúttal ádlampolitikailaig is 'kifejezi. A szociális beállítottság azonban már eltérést tüntet fel a magyar és az autoritárius alkotmány között. Bár nem akarjuk azt állítani, 'hogy a magyar alkotmány lényegében lenne antiszociális. Azonban nem tagadhatjuk le azt sem, hogy a magyar alkotmányt igen sok esetiben arra használták fel az uralkodó osztályok, hogy a maguk társadalmi hatalmát biztosítsák. Amint eat a gondolatot óvatosan ugyan, de igen jó meglátással fejezi ki Apponyi Albert gróf is, amikor így ír: Politikai organizációnkra csak az az árnyék borul, hogy a szociális kiegyenlítődöttség bizonyos fokig ezeken a szokásjogi és tételes jogi szabályokon nyugodott8) . A két alkotmányjog összehasonlítása ennél a kérdésnél tehát már bizonyos eltérésekhez vezet. Az autoritárius alkotmány kifejezetten szociális célzatú. Szinte lényegéből következik ez. Ezzel szemben a történeti magyar alkotmány nem szociális jellegű. Sőit, amint azt a fentebbiekből is következtethetjük, sok esetben épen az antiszociális magatartásnak volt a bástyája. Azonban azt sem állíthatjuk, hogy lényegében lett volna antiszociális. Korán voltak s ma is vannak olyan szabályai, amelyek végeredményében a szociális haladást, szolgálják. Fejlődése szempontjából sem látunk semmi akadályt a szociális fejlődés lehetőségei tekintetében. Hiszen a magyar alkotmány szelleme és jellege nem akadályozza meg az ilyen irányú fejlődést. S ez az összehasonlítás egyik legfontosabb eredménye. Az autoritárius alkotmány szociális fejlődési vonala és a magyar alkotmányszemlélet között tehát nem lelhet ellentét. Az autoritárius alkotmány egy másik igen jellemző tartalmi sajátossága: katonai jellege. Kérdés azonban, hogy mit is értünk kaitonai jelleg alatt? Mert ha azt a militarizmus olyan értelmű fogalmazásával azonosítjuk, hogy az államban a katonai réteg, a hadsereg érdekei dominálnak, akkor az autoritárius alkotmány sem katonai. A katona a XIX. századbeli imperializmusa, amely a polgár békeszeretetével állott ellentétben, nem ismerhető fel az autoritárius államokban sem. S inkább csak egy erőösszpontosítást jelent. Azt a törekvést jelképezi, hogy katona módjára, alárendeltségben és felelősségben kell mindenkinek szoU 8) Apponyi: id. mű. 11. 1. 119