Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 1. szám - Magyarország vármegyei területi beosztása reformjának szükségszerűsége

kiséfxet meghiúsult, mert a Habsburgok nem engedhetik át Erdélyt II. Rákóczi Ferencnek, mert nagyon jói tudják, hogy Erdély birtoklásától függ, éppen nagy stratégiai jelentőségénél fogva, nagyhatalmi állásuk. Erdély területével együtt Magyarország volt ezer esztendőn keresztül a trianoni békediktátumig a legcentralizáltabb állam Európában, természetes határai révén. Ez a természetes határ szabta meg a nemzet külpolitikáját is és ennek tudható be az is, hogy a Kárpátokon túl való hódítások nem állandó jellegűek és a lengyelországi, moldvai, oláhországi, vagy .szerb-rámái területen történt hódításaink csak átmeneti időtartamú hódítások vo.tak és a nemzet testévé és vérévé soha nem váltak. Az ország konfigurációja szempontjából már határozottan gyöngének kell mondanunk az ország nyugati határát, mert a természetes határ a Fischbach-i—Bruck-i-Alpok és dél felé a Graz felé eső Stájerhegységig terjed. Az ország természetes határa jelentőségének tudatában foglalta el Szent István e területet a Fischbach-i Alpokig és utóbb IV. Béla a Stájer-hegyekig. A nemzet története is mutatja, hogy mivel e terűdet határa gyönge volt, nyugatról állandó támadásnak volt kitéve az ország és Burgenland elvesztése is végeredményben az ország ilyetén helyrajzi konfigurációjának következménye volt. A határ gyöngeségét előmozdítja még az a körülmény, hogy a Duna, Lajta. Lapincs, Rába, Mura, Dráva, Kulpa mind nyugatról jönnek be az országba. A folyó aUsófolyásánál lakó haviselő fél mindig hátrányosabb stratégiai helyzetben van és így területe védelmi szempontból viszontagságos területté lesz. Leggyengébb katonai szempontból az ország déli határa, mert itt csak a Száva és a Duna országválasztó. Már pedig a folyó nem elválasztó tényező nép és nép, ország és ország között, hanem összekötő kapocs. A folyón át már a kultúra kezdetleges fokán álló ember fenn tudta tartani primitív eszközökkel az összeköttetést és biztosítani tudta azt. Déíi határunk olyan gyöngének bizonyult már a múltban is, hogy minden hódító hadjárat, mely innen indult el, sikerrel járt. Gondoljunk csak •a római hódításokra, melyeknek stratégiai kiindulópontjuk a Száva vont, .avagy a török hódító hadjáratokra, melyek szintén a Száva és Orsova mellett a Duna felől törtek be Erdély felé és az anyaországba. Legújabban a szerb Timok-hadosztály is a Száván át jutott el Horvátországba. A déli határ ezen gyöngeségét igyekeztek már őseink ellensúlyozni azzal, hogy délen egész várláncolatot építettek ki, mely hivatva volt a folyók heíyett a védelmet pótolni. Landorfehérvár, Szendrő-Sabácz-Jaicza várak feladata volt itt a természetes határ helyett védőrendszerben a támadásokat visszaverni. Mivel a folyó nem nyújt védelmet, hanem összekötő tényező, természetes, hogy fontos szerepük van az államalakulások folyamatában. A Ku:pa, Una, Verbasz, Boszna, Drina mind a Szávába, illetve Dunába folynak és ezek a kis folyók megosztják az ottan lakó népeket és Magyarország felé utalják őket és tényleg ezek a területek hosszú évszázadokon át Magyarország melléktartományai voltak. Nagy hátrányára volt a nemzetnek, hogy az ország konfigurációja olyan volt, hogy az igazi tengerparttól el volt zárva. Közgazdasági és 3