Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Két kriminálpolitikai dolgozat

Mindezekre mi most itt azért mutatunk reá, mert hiszen mi is olyan Törvényjavaslattal tudunk dicsekedni, amely minden más nemzetet messze megelőzve, érdemileg is nemcsak keletkezése idejében, hanem még később is sokáig minden hasonló munkálatot felülmúlt. Az 1843. évi büntetőjogi javaslat, mely, mint ismeretes, legnagyobb részt Deák Ferenc alkotása, harmadik részében külön börtön-rendszerről intézkedett és szólt. Ez a 387 §-ból álló javaslat hosszasan és részletesen intézkedik a szabadságvesztésbüntetések végrehajtásának minden részletéről, így intézkedik részletesen a bűntevők felvételéről, a velük szemben követendő bánásmódról és pedig eltérően a különféle szabadságvesztésbüntetési nemeket illetően; intézkedett a börtönfegyelem, a személyzet szolgálati viszonyai, a letartóztatási intézetek felett gyakorlandó felügyelet és a börtönök építésénél követendő alapelvek tárgyában is; mindenütt olyan alapelveket domborítva ki, amelyek akármilyen legmodernebb és leghumánusabb ilyen törvénynek is díszére válnának; a börtönrendszerről szólva, az akkor mindenütt legtökéletesebbnek tartott magánzárkarendszert fogadta el22). Mint ismeretes, az országgyűlés alsó táblája a javaslatot magas színvonalú vita után elfogadta, a főrendi tábla azonban, főként a halálbüntetésnek eltörlése miatt, a javaslatot nem tette magáévá és így tehát a javaslat nem lett törvénnyé. Kodifikációs törekvéseinknek ezen eredménytelen kísérlete is egy ok, hogy most börtönügyi jogszabályainkat ne hagyjuk kodifikálatlanul, törvényhozásilag csak részben és csak elszórva szabályozva, legnagyobbrészt a büntetőtörvényekben és éppen csak elvi szempontokból eldöntve; kívánatos, hogy büntetésvégrehajtási, vagy legalább is börtönügyi kódex megalkotása által ezeket a kérdéseket is törvényhozásunk szabályozza. A magánjogi végrehajtási jogunk már sok évtized óta külön törvény által van szabályozva, amit minden jogász természetesnek tart, ellenben büntetésvégrehajtási jogunk legnagyobb része csak hézagosan és csak incidentialiter nyert törvényi úton eddig rendezést. 3. Régebben, főleg a német irodalomban23) szálltak síkra a mellett, hogy a szabadságvesztésbüntetések végrehajtásának részletkérdései, a börtönügy, jogi szempontokból részletesen és szabatosan szabályozandó, tehát hogy a büntetések végrehajtásának jogi szempontjai fokozottabban domboríttassanak ki. Hiszen a szabadságvesztésbüntetések végrehajtása során sem lehet az elítéltekkel szemben nagyobb fokú kényszert gyakorolni, mint amilyent a büntetőjogi tárgyú törvények és a büntető bíró az ítéletében megállapított. A szabadságvesztésbüntetések végrehajtása során gyakran merül fel annak szüksége, hogy még a keretében megállapított állami beavatkozást is meghaladó mértékű kényszer gyakoroltassák olyan elítéltek22) Lásd mindezekre: Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteménye, I—IV. kötet, szerkesztette Fayer László, Budapest, 1896—1902. 23) így például Freudenthal Berthold, Gefángnisrecht und Recht der Fürsorgeerziehung, Enzyklopádie der Rechtswissenschaft, 7. kiadás, kiadta Kohler, 5. kötet, Leipzig, 1914, 77. s köv. old. Lásd e tárgyban: Szerző, Börtönügyi jog a gyakorlatban, Miskolc, 1928. 377