Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Két kriminálpolitikai dolgozat

felelő szabadságvesztésjellegű intézkedéssel hosszú időre ártalmatlanná tegyük. Ha a jelenlegi helyzeten csak kissé tudnánk segíteni és ezen megrögzött bűntevők számának állandó emelkedését sikerülne megállítani, úgy fokozatos javulással számolhatnánk, mert hiszen ha ezen bűnelkövetők jóval nagyobb részét megfosztanánk szabadságuktól, úgy ez nyomban erősen csökkentené a visszaesés szempontjából szóba jöhető, megelőzőleg már többször elítélve volt egyének számát és ez által bizonyo* fokig automatikusan esne az e szempontból számba jövő és elítélhető egyéneknek a száma. Azonban tisztában kell lennünk azzal is, hogy a megrögzött bűntevők elleni küzdelem eredménnyel csak akkor fog járni, ha még más irányú kriminálpolitikai intézkedéseket is teszünk. Tekintettel a közlekedési eszközök fejlettségére, amely a megrögzött bűntevőknek és közöttük főként a legveszedelmesebbeknek lehetővé teszi, hogy állandóan egyik országból a másikba átvándorolhassanak, az ellenük folytatott küzdelem csak akkor lehet eredményes, ha nemzetközi nyilvántartásukról is gondoskodnánk és ha e téren biztosítva volna a nemzetközi együttműködés, mert különben sok eredménnyel fog járni ama törekvésük, hogy magukat sokszoros visszaesésük ellenére, mindig kpzdő bűntevőknek tüntessék fel és ez által meneküljenek a súlyosabb büntetési szankciók alól. Ilyen nemzetközi nyilvántartás előfutárjaként jelentkezik az, amelyet a Bécsben székelő Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottság végez már most is sok szakavatottsággal, amelyet azonban számottevően tovább kellene fejleszteni. Ezenfelül azonban az ú. n. nemzetközi, a különféle országokban egyszerre garázdálkodó megrögzött, javíthatatlan bűntevők eredményesebb üldözése érdekében a nemzetközi jogsegélynek a büntető igazságszolgáltatás terén a mainál hatásosabban és eredményesebben való megszervezéséről is gondoskodni kellene és annak minél gyorsabb lefolytatását is biztosítani kellene. A megrögzött bűntevők elleni harcban azonban kriminálpolitikai szempontokból latba esne több preventív jellegű intézkedés is, amelyekkel oda kellene hatni, hogy a bűntettesi pályájukon a kezdetén lévő egyének közül minél többet lehessen megmenteni a tisztességes élet számára. Az egyik ilyen intézmény, amely az elítélteknek a tisztességes életbe való visszatérését megkönnyítené, a rehabilitáció, amelynek törvénybe való iktatását hazánkban ismételten sürgették14.) A másik itt felemlítendő eszköz a visszaesés megelőzésére a patronázstörekvések, amelyek a világháború előtti években hazánkban már szép eredményekkel kecsegtettek, a világháborút követő évtizedekben azonban ellankadtak. Úgy látszik, hogy a világháborúban, főleg gazdasági erőforrásaiban is, meggyengült társadalmunk már nem bírt elég energiával, hogy az e téren régebben tanúsított tevékenységét hasonló erővel 14) Ilyen értelemben szállt síkra legutóbb Finkey Ferenc, Törvényt a habilitáeióról, Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1938. áprilisi füzet. 372