Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A vadászati törvény revíziójához

Módosítani rbell a törvényt abból a szempontból, íhogy aí vadá­szat jogának bérbeadása, községi vagy más közületi (legeltetési tár­sulat stb.) jövedelmet, tehát köz jövedelmet képez, a jövedelembizto­sítás teihát községi és ezen keresztül államérdek. Módosítani kell végül a törvényt abból a szempontból, hogy a vadászat gyakorlására alakult magánjogi társulások által a vad óvá­sa érdekében alkotott, eddig kizárólag a magánjog szabályaival (gyakorlatilag társulatból való kizárással, kártérítési per indításá­nak lehetőségével) védett joggyakorlási korlátozások közjogi védel­met nyerjenek és kihágási büntetéssel legyen sújtható az, aki a köz­igazgatási hatóság által helyesnek elfogadott, a vadóvás szempont­jából szükségesnek elismert és jóváhagyott ezen társulati kebelbéli korlátozásokat megszegi. Törvény módosításáról beszélünk, érvényes törvényünk van, mely szerkezetileg a kívánalmaknak megfelel, esupán egyes intéz­kedéseiben változtatandó meg, a szükséges módosítások felsorolásá­nál tehát a meglévő törvény sorrendjéhez alkalmazkodni a legcél­szerűbb, a szükségesnek tartott módosítások tárgyalásánál tehát az 1883. évi XX. t. c, sorrendjében kívánunk haladni. A T. 1. §-a után beiktatandónak tartunk egy újabb törvénysza­kaszt, mely a vadászat jog tárgyát és az a feletti tulajdonszerzés módját határozza meg, szerény véleményünk szerint a következő­képpen: „A vadászat tárgya az ember közvetlen rendelkezése és irányí­tása alá nem tartozó, szabadon élő vadállat, mely mint a nemzeti va­gyon része, az államhatalom védelme alatt áll, ennek jogos tulajdo­nosa a vad: tartózkodó helyét képező ingatlan tulajdonosa, vagy va­dászati haszonbérlője. A T. 2. §-a a területmérték alapján állapítja meg, hogy saját földbirtokán a tulajdonos mely esetben gyakorolhatja a vadászat jogát, illetve mely esetekben rendelkezhetik azzal szabadon, — alap­mérték a 200 kat, hold egybefüggő ingatlan, — kivételek, illetve ked­vezményezettek művelési ág szerint a kerítéssel, árokkal elzárt ker­tek, belsőtelkek, szőlőterületek, önálló szigetek. A kedvezményezett kategóriákból a belső telkek kedvezménye­zésének indoka az élet ós testi épség biztonságának védelme, e téren a törvény módosításra nem szorul, az intézkedés ma is helytálló, így a törvény ez-en rendelkezéae változatlanul hagyandó. A kerítéssel és árokkal elzárt kertek és szigetek joggyakorlás szempontjából védett oka főként az elzáirtság, vagyis< az, hogy 'eze­ken a külső behatásoktól zártabb területeken a vad belterjesen sza­porodik, külső bevándorlással nehezebben, szinte egyáltalán nem és így a felette szabadabb rendelkezést a tulajdonosnak megadni mél­tányosnak vélte a törvényho'zó. A kedvezményes elbánás másik oka a költségesebb művelési ág mezőgazdasági érdekből való védelme a vadászat jogát gyakorlóval 320

Next

/
Oldalképek
Tartalom