Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 6. szám - A magyar polgári törvénykezési jognak, főként az oktatási módszereiről

Viszont, ha a polgári perjogi fejlődésnek nem ezek az általános, gyökeres és távolabbi reformtörekvései tétetnek vizsgálat tárgyává, akkor is közelebbi és időszerű részletreformok ismertetésére, valamint elemzésére a polgári perjog oktatásszerű előadásánál feltétlenül (talán az előbbinél még hatványozottabban!) ki kell terjeszkedni. Mint amilyen pl., hogy a szokásos perjogi alapelvek (szóbeliség, tárgyalási elv, stb.) bővültek-e tényleg újabbakkal? És pedig a koncentráció elvével, amely egyébként a perbeli cselekmények helyes csoportosításába, illetve a pertagozás kérdésébe is vágván, kétségkívül kapcsolatba hozható a perbeli cselekvés szabadságának és kötöttségének (eventualitás) elveivel. Vagy például egy régebbi gyökerű kérdés, amely azonban ismét mind időszerűbbé válik: — a perelőfeltételek fenntartásának a problémája. (Szerintünk ezek elejtése mellett kell állást foglalni.) Vagy a magyar viszonyok szempontjából, felfogásunk szerint, egészen speciális megítélés alá eső egyfokú perorvoslat mind jobban előretörő problémája. Az egyfokú perorvoslati rendszernek ugyanis, véleményünk szerint, a többi közt, egyik legnagyobb ellenérve, hogy amíg Magyarországon a polgári törvénykönyv biztos és határozott írott jogszabályai helyett még mindig az elmosódásra alkalmas, bizonytalanabb körvonalú szokásjogi szabályok vannak érvényben, addig ennek a megvalósítása aggályos. Továbbá ugyancsak érdekes probléma az adós helyzetének méltányos cs szociális irányban való kiépítése a polgári per útján. (Pl. az ellenfél beleegyezése nélkül a részletekben való teljesítés kimondása mellett is lehessen marasztalni, stb.) De ugyanakkor sürgősen szükséges a polgári per folyamán a hitelező lényegesen hathatósabb és gyorsabb védelmét is kiépíteni. (Pl. a per folyamán a biztosítási intézkedések intenzívebbé tétele, a bírói ideiglenes intézkedések általános bevezetése, mint a tisztességtelen versennyel kapcsolatos eljárásnál, stb.) Last not least — ugyancsak ide lehet sorolni a polgári perjog ki nem alakult tudományos rendszerénél uralkodó bizonytalanság eloszlatására irányuló törekvéseket. S ezt a felsorolást azzal kell zárni, hogy ez egyáltalában nem kimerítő jellegű. * Végül szükséges szólani még a polgári perjogi oktatás gyakorlati módszereiről, illetve netaláni taneszközeiről. Talán egyetlen jogtudomány oktatásánál sem olyan fontos a szeminárium, a praktikum és a kazuisztika, mint éppen a polgári perjognál. A leszűrt tapasztalatok szerint az ilyen gyakorlatok alkalmazásával sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, sőt így érhető el legkonzerválóbban az elméleti részek felszívódása is. S épp ezért kellő fedezet feltalálása esetén meg kellene valósítani azt az első pillanatra talán kissé amerikai ízű gondolatot, hogy a külső megjelenésben érzékeltethető performák kidomborítása mellett és azokra mindvégig erősen ügyelve, hangos filmet kellene készíteni, egy a polgári perre vonatkozó szóbeli tárgyalásról, esetleg egyéb perjogi vonatkozású intézmények vizuális és auditív ismertetésével egyetemben. Ez lenne a polgári perjog egyik legmodernebb és valószínűleg legeredményesebb taneszköze. Dr. Szepesváraljai Haendel Vilmos. 317