Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A volt cseh megszállt területek munkajoga /1918-1938/

5. magánmémöikö'knél, nem autorizált építészmérnököknél és magán! öldmiérőknél; 6. dohányáruclákban és sorsjegy-gyűjtőhelyeken; 7. kereskedelmi alkuszoknál, magán-üzletközvetítőknél és tudakozódó irodákban; e) magasabb szolgálatokra vannak alkalmazva egyéb fizikai vagy jogi személyeknél (egyleteknél, alapítványoknál stb.) és hasonló szövetkezéseknél. Nem vonatkoznak ennek a törvényinek rendelkezései azokra', akik csak kivételesen vagy átmenetileg végzik a fenti szolgálatokat, de túlnyomóan alárendelt munkákra vannak szerződve, vagy akik ezeket a szolgálatokat csak mellékfoglalkozásként vagy alkalomszerűen végzik. Annak a kérdésnek eldöntésénél, vájjon az alkalmazott ennek a törvénynek hatálya alatt áll-e, a tényleg végzett munka minősége irányadó. Az állami 'alkalmazottak vagy más közjogi testületeknek, nyilvános intézeteknek alkalmazottai, kivéve a d) és 2. pontok alatt felsorolt személyeket, továbbá a nyilvános alapok és a hozzájuk tartozó vagy általuk igazgatott intézetek és alapok alkalmazottai csak annyiban vannak ennek a törvénynek alávetve, amennyiben ezt a kormány elrendeli. Ha a szolgálat alapja magánjogi szerződés, akkor ezeknek a vállalatoknak vagy üzemeknek alkalmazottai a fenti általános feltételek fennforgása esetén, ennek a törvénynek vannak alárendelve. A kormánynak azonban joga van kivételeket tenni. Nem vonatkozik a magántisztviselői törvény a nyilvános szállítás céljait szolgáló mindennemű vasutaknál alkalmazott személyekre, kivéve ha a reájuk vonatkozó törvények erre a törvényre hivatkoznak, továbbá a mezőgazdasági és erdei vállalatoknál alkalmazott személyekre, hacsak nem, kell azokat kereskedősegédeknek tekinteni és végül a tanoncokra, akikre az ipartörvény előírásai vonatkoznak. Az 1934. évi 228. sz, kormányrendelet kiveszi a magántisztviselői törvény hatálya alól az állam és egyéb közjogi testülelek, nyilvános intézetek és nyilvános alapok tulajdonában levő, továbbá az áltaJuk igazgatott intézeteknél és alapoknál alkalmazottakat, habár szolgálatuk alapja magánjogi szerződés. A magántisztviselői törvény főbb rendelkezései a következők: A magántisztviselők szolgálati viszonya (a munka neme, módozatai, terjedelme és a fizetés) szóbeli vagy írásbeli szerződéssel állapítható meg. Van azonban a torvénynek sok kényszerítő szabálya, amelytől a felek el nem térhetnek. Ha a szerződő felek munkaadók és alkalmazottak szövetségének kötelékéibe tartoznak, amely kollektív szerződést kötött, e szerződés feltételei ellenkező kikötés hiányában az egyéni szerződések tartalmául tekintendők. Ha sem egyéni, sem kollektív szerződés nem tartalmaz rendelkezést, akkor a munka és fizetés neme, módozatai és terjedelme tekintetében az illető v Utálatra vonatkozó helyi szokás az irányadó1, ha pedig ilyen szokás nincsen, 153