Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 1-5. szám - A volt cseh megszállt területek munkajoga /1918-1938/

rom hónapnál nem hosszabb, teljes járandóságait követeliheti minden levonás nélkül. Ha a szerződés időelőtti felbontása mindkét fél hibájából történt, a bíró szabad mérlegeléssel dönti el, jár-e az alkalmazottnak kártérítés és milyen mértékben. Az időelőtti kilépés vagy elbocsátásból folyó kártérítési igényeket'hat hónapon belül kell a bíróság előtt érvényesíteni, egyébként elévülnek. E határidő attól a naptól számítandó', amely napon a kárigények ténylegesen érvényesíthetők voltak. Ha a szolgálati viszony megszűnt, a munkaadó az alkalmazott kérelmére bizonyítványt köteles neki adni a szolgálat idejéről és módozatairól, ez azonban nem tartalmazhat olyan bejegyzéseket és megjegyzéseket, amelyek az új alkalmaztatást nehezítenék. E törvénnyel az alkalmaziottak javára biztosított jogok nagyobbrészt szerződéssel sem szüntethetők meg és nem is' korlátozhatók. Az 1922. évi 244. sz. törvény kifejezetten hatályon kívül 'helyezte az 1881. évi XVII. t. c. 24. §-ának, továbbá az 1876. évi XIII. t. c, 1898. évi II. t. c, 1898. évi XXI. t. c, 1899. évi XLI. és XLII. t. c, 1900. évi XXVII., XXVIII. és XXIX. t. c. szabályait, amennyiben az alkalmazottak hátrányára eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. Ez a felsorolás azonban nem taxatív s abból, hogy például az 1907. évi XLV. t. c, amely a mezőgazdasági cselédek jogviszonyait rendezi és az 1914. évi XVII. t. c. a vasúti szolgálati rendtartásról a felsorolásból kimaradt, nem lehet arra következtetni, hogy teljes egészükben hatályukat vesztették. Világosan kitűnik ez az 1924. évi 217. sz. törvényből is, amely az 1922. évi 244. sz. törvény vonatkozó derogatív szakaszának új szövegezést ad. Az új szövegezés szerint minden eddigi írott és szokásjogi rendelkezés (a régi törvények megjelölése tehát elmaradt) hatályát veszti, amennyiben az alkalmazottak kárára eltérő rendelkezéseket tartalmaz, 'Különleges helyzet állott elő a mezőgazdasági cselédek javára a pozsonyi volt szlovák teljhatalmú miniszternek felhatalmazási törvény alapján kiadott 1920. évi 64. sz. rendeletié folytán, amely szerint a mezőgazdasági cselédek szolgálati viszonya az 1907. évi XLV. t. c. 40. §-a alapján a kikötött szolgálati idő elteltével nem ér véget s a munkaadó ebben az esetben is csak akkor bonthatja fel a szolgálati viszonyt, ha erre törvényes oka van, illetőleg ha a rendeletben felsorolt további körülmények fennforognak. Ez a rendelet kifejezetten nem lett hatályon kívül helyezve s a brünni Legfelső bíróság a Felvidék visszacsatolása idején hatályos jogforrásnak tekintette. Az 1925. évi 67. sz, törvény ugyanannál a munkaadónál (vállalatnál) állandó alkalmazásban levő munkásnak egy évi megszakítás nélküli szolgálat után fizetett szabadságra igényt biztosít. Ha a szolgálat megszakítása hat hétnél hosszabb ideig nem tart, tovább folyik a várakozási idő megszakítás nélküli tartama, amennviben a munkás ugyanannál a munkaadónál (vállalatnál) újból szolgálatba 151