Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Ferenc Ferdinánd politikája [Könyvismertetés]

ményeként kerültek a javaslat rendelkezései sorába. (Első ülés február 12.) Az előadói beszédet követő általános vita során elsőnek Fátrai János theologiai dékán szólt a javaslathoz. Beszédében részletesen kitért a zsinat-prezsbiteri egyházkormányzati rendszer ismertetésére, utalva többek között az ezzel kapcsolatos gyakorlati előnyökre, majd egyenként bírálat tárgyává tette a különböző protestáns egyházkormányzati rendszereket. Élénk véleménykülönbséget váltott ki Benkő László egyházmegyei felügyelő felszólalása, aki beszédének bevezető részében a zsínat-prezsbiteri rendszerre való törekvést a maga részéről a leghatározottabban ellenezte. Véleménye szerint jelzett rendszer következetes keresztülvitele az egyházalkotmány eddigi demokratikus felépítésén ejt csorbát, hiszen a javaslat számos intézkedése éppen az egyháztagok jogait iszorítja eddig teljesen ismeretlen és mozgási lehetőséget alig biztosító korlátok közé, holott a történelmi fejlődés folyamán kitermelődött egyházalkotmányi tételek valamennyien azt a törekvést szolgálták, hogy az egyháztagok lelkész- és tisztviselőválasztási joga minél hatékonyabban biztosíttassék. A törvényjavaslat erősen konzervatív felfogást mutat, sőt egyes esetekben, mint a prezsbiterek élethossziglani választása, olyan súlyos jogmegszorító rendelkezéseket kíván törvénybeiktatni, amelyek már-már jogfosztó minőséget tüntetnek fel. Kérdés, hogv vájjon e jogfosztó rendelkezések mennyiben szolgálják az egyház célkitűzéseit s éppen az egyház érdekeit szem előtt tartva, a javaslatot a maga részéről «em fogadja el. (Második ülés febr. 19.) Horváth Zoltán esperes felszólalásában a törvényjavaslat elfogadása mellett foglalt állást, rámutatva annak tudományos jelentőségére. Majd részletesen kitért az egyházalkotmány mult iszázadbeli történetének ismertetésére s felhívta a zsinat figyelmét arra a körülményre, hogv azok a törekvések, amelyek a javaslat tárgyalása során a választójog eddigi széleskörű kiterjesztésének védelmében megnyilvánulnak, tulajdonképpen egy időrendben visszamaradt s ma már elavultnak mondható egyházpolitikai irányzat folyamányai. A törvényjavaslat helyesen értelmezte a korszellemváltozást, mikor rendelkezéseiben éppen az egyház érdekeinek lelkiismeretes figyelembevételével gátakat emel a választójog széleskörű kiterjesztésének s egyben számos intézkedésével alkalmasnak látszik arra, hogy a modern pogányság és lelki közömbösség elleni küzdelemben segítségére siessen az egyháznak. Figyelemreméltó előnye a javaslatnak, hogy a népjogok biztosításánál nem a politikai, hanem a krisztusi értelemben vett demokráciát tartja célként szem előtt, valamint a nehézkes egyházközségi közgyűlés mellőzésével a prezsbiteriumot főszervi jelleggel ruházza fel. Az egyház tekintélyének megóvása érdekében a lelkészválasztásnak a prezsbiterium jogkörébe való utalása esryik kiemelkedő intézkedése a törvényjavaslatnak. (Harmadik ülés, febr. 26.) Az általános vita során felmerült ellentétek elsimítása végett 86