Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Ferenc Ferdinánd politikája [Könyvismertetés]

A memoire-írók konkrét esetek felsorakoztatása alapján analizálták a trónörökös egyéniségét és ezen adatok felhasználásával megkonstruálja a szerző Ferenc Ferdinánd politikáját, amely gyökerestől felforgatta volna a monarchiát, miután annak leghatalmasabb pillérét, Magyarországot kidöntötte volna. Dömötör megrázóan ismerteti a trónörökös által szervezett kamarillájának („műhelyének") aknamunkáját, jellemzi annak oszlopos tagjait, akik mindannyian konok szándékkal a magyar nemzet ellen törtek. Rámutat továbbá azon nemzetiségi izgatóink földalatti tevékenységére, akik ekkor a trónörökössel közvetlen összeköttetést tartottak fenn és akiknek szabad bejárásuk volt a Belvedere titkos ajtajain a trónrököshöz. Ezek utóbb, a monarchia összeomlása után, az utódállamokban nagy vezérszerephez jutottak. (Christea Miron, Hodzsa M., Maniu Gy. stb.) A trónörökös, jóllehet mint hadseregfelügyelőnek csak a hadsereg szervezése tartozott hatásköre alá, mégis „műhelye" révén befolyását éreztette a külügyi politika irányításánál és a belpolitika terén is sok zűrzavart idézett elő. Folytonos beavatkozásával nyugtalanítólag hatott Ferenc Józsefre is, aki agg korából kifolyóan egyre engedékenyebb lett vele szemben, úgy, hogy a trónörökös egymásután buktatta meg azokat az államférfiakat, akik az udvarban nem az ő érdekeit képviselték. A trónörökös káros befolyásának tudható be, hogy sokszor nem a helyzet magaslatán álló s nem nagy koncepcióval bíró államférfiak vezették külügyi politikánkat s hogy hadseregünk fejlesztése is messze elmaradt a kor színvonalától, mert a hadügyminiszteri szék, a vezérkari főnöki állás és az egyes hadtestparancsnoki állások betöltése is legtöbbnyire nem az érdemek, hanem egyéb, a „műhely" érdekeit szolgáló szempontok alapján történt. Különösen káros volt Berchtold Lipót gróf külügyminiszteri kinevezése, aki a trónörökös határozott kívánságára került Aehrenthal örökébe. Berchtold külpolitikai balsikereivel részletesebben foglalkozik a szerző. (50—58 1.) Ferenc Ferdinánd szerencsétlen és káros politikájának hatása érezhető a trónörökös megyilkolása után is, mivel a monarchia vezető emberei a trónörökös bizalmasai voltak és az agg király már nem rendelkezett azzal az akaraterővel, hogy Ferenc Ferdinánd embereit a monarchia további vezetéséből kizárta volna. Sőt a trónörökös megfogadtatta még Károly leendő trónörökössel is, hogy trónralépése esetén az általa inaugurált politikának híve lesz és a hadseregben a magyar befolyás teljes visszaszorítására törekszik. Ennek a rossz szellemnek a következménye volt, hogy utóbb IV. Káról v 191G december havában Czernin Ottokár grófot, Ferenc Ferdinánd egykori bizalmasát nevezte ki külügyminiszterré, aki a magvar nemzetnek mindenkor ellenfele volt és Marterert, Ferenc Ferdinánd egykori udvari besúgóját tette a katonai kabinetiroda főnökévé. Dömötör drámai erővel tárgyalja Hötzendorfi Konrád báró vezérkari főnök, Ferenc Ferdinánd kegyeltje felelősségének a kérdé83