Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

Megtámadható tehát a datio in solutum alapjául szolgáló .-jog­ügylet, ha a tévedés annak lényeges pontjaira vonatkozik: error in negotío, in obiecto, in persona, in substantia esetében. Csalás esetén az alapügylet szintén megtámadható. „Si quis — mondja Marcianus216) — per dolum pluris aestimatum fundum in solutum dederit, non liberatur, nisi id quod deest repleatur" —• azaz, ha valaki „per dolum" a valódi értéknél magasabbra felbecsült dol­got szolgáltat pro soluto, a kötelem nem szűnik meg, csakis akkor, ha azt a különbséget, amely a valódi ár és az aliud gyanánt szolgál­tatandó dolog ára között van, teljesítik. Itt tehát szintén az eredeti követelés fenntartásával kényszeríttetik ki a dolose teljesítő adóstól a tartozás valódi értékének megfelelő szolgáltatás. Végül a kényszer által keletkezett alapügylet is megtámadható. Steiner szerint217) megfelelő források híján itt az általános szabá­lyok alkalmazandók. Ezért a kényszer hatása alatt létrejött jogügy­let megszüntethető datio in solutum által218). Figyelembe veendő, hogy a kényszer kitől ered. Ha a másik ügyleti fél, a hitelezőnek in integrum restitutiora van joga, ill. actio quod metus causa áll ren­delkezésére219), az adós pedig a szolgáltatott dolgot ily esetben visz­szakapja22"), hiszen a hitelező káráért az említett jogsegély útján ki­elégítést kapott. Ha a kényszer a hitelezőtől származik, úgy mihelyt az actio quod metus causat az adós vele szemben alkalmazza, azon­nal köteles a szolgáltatott dolgot kiadni. Az adósnak joga van a do­log kiadásáért in integrum restituiora. Harmadik személytől szárma­zó kényszer esetén úgy az illető, mint az ebből hasznot húzó ügyleti fél ellen alkalmazhatók az említett védelmi eszközök221). Az előbbiekben annak az alapügyletnek megtámadásáról volt szó, amelyet a datio in solutummal meg akarunk szüntetni. Emlí­tést tesznek a Digesták azonban oly esetről is, midőn maga a datio in solutum ügylete „támadható meg" tévedésből kifolyólag. Ezek az esetek: 1. midőn az adós tévedésből nagyobb értéket szolgáltat pro so­luto, mint köteles lett volna. így első esetben, ha valaki aliudként pénztartozását meghaladó értéket szolgáltat (centum debens, quasi ducenta deberem) a hitelezőnek, az eredeti obligatioban kikötött pénz­tartozás továbbra is fennáll sértetlenül (obligatio incorrupta) s a szolgáltatott dolog condictioval visszakövetelhető. Azonban —• és ez már a hitelező védelmére szolgál — az aliud a hitelezőnél marad mindaddig, míg az adós a pénzösszeget, amellyel tartozik, le nem fizeti neki. (Ager autem retenebitur, donec pecunia debíta solva­tur).222) „Nem fogható fel a datio in solutum rendeltetése oly módon u. i., hogy a pénztartozás helyett szolgáltatott helyettesíthetetlen do­218) Dig. 46. 3. 46. 2. 211) Steiner. 140. 218) Kényszer a praetori jogban delictum. 21») Marton. 293. 1. 220) Dig. 4. 2. 9. 4. 221) Dig. 4. 2. 12. 2. és 4. 2. 13. Z2i) Dig. 12. 6. 24 4. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom