Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - A Datio in solutum. [2. r.]

lét úgy fogja fel, hogy az evictioból származó szavatosság esetén az in solntum adott dolog átadása az obligatio érvényét nem érintette, úgy, hogy megtámadás esetén a hitelező a régi obligatiora támaszkodhatott s követelését újból érvényesíthette az adóssal szemben. A sabinianusok elmélete szerint — fejti ki ugyancsak ő — az aliud átadásával az obligatio evictiora való tekintet nélkül megszűnik. Mivel azonban a hitelező így teljesen jogtalanul anyagi hátrányt szenvedne, a jogrend utilis empti actiot ad neki védeímül azzal szemben, aki neki a dolgot in solutum adta. Ez a helyzet azután a justinianusi korszakban is. Karlowa felfogásához csatlakozik Alexander A. is196); szerinte Marcianus és Paulus véleménye az, hogy evictio esetén a régi követelés érvényesíthető és az adós csak akkor szabadul alóla (t. i. a megkötöttség alól), ha a hitelező a dolog tulajdonát megszerezte (proculianusok!), míg Ulpianus szerint a helyzet a vételhez hasonló s a hitelező utilis empti actiot kap védelmül (sabinianusok!). Ulpianus természetesen az utilis empti actio mellett a kötelem érvénybemaradásáról nem tesz említést197). Az előbbiekkel szemben Steiner198) nézete szerint a proculianusok felfogása az, hogy a régi obligatioból származó követelést érvényesítő kereset, tehát maga a követelés, evictio esetén fennmarad. Ezt a követelést azután a hitelező újból érvényesítheti az adóssal szemben, s hogy ez a követelés eredményre vezessen, az adóstól az újbóli követelést rendes körülmények között visszaverő exceptio doli-t megtagadja a jogrend. Ez esetben azt mondhatjuk, hogy itt egy „Mohamed koporsójával" állunk szemben, mert teljesen bizonytalan, hogy tulajdonos-e a hitelező, vagy sem. A sabinianusok nézete Steiner értelmezésében pedig az, hogy az aliud szolgáltatása — evictio esetén — nem szünteti meg az obligatiot. A közbeeső időben a teljesítés teljes bizonytalansága áll fenn, ami azzal ér véget, hogy vagy a tulajdonos evincálja a szolgáltatott dolgot, vagy pedig evictiora való jogát oly hosszú ideig nem érvényesíti, hogy kereseti joga elévül. A két szembenálló nézet között az a különbség, hogy míg Karlowa felfogása szerint a proculianusok azt tanították, hogy az aliud átadása után fennmarad az obligatio, a sabinianusok szerint pedig megszűnik, addig Steiner elgondolása az, hogy mindkét iskola tanai szerint tovább is fennáll a követelés. A Steiner által vallott nézet feltétlenül tetszetős, mert a hitelező legjobb biztosítása az esetleges evictio ellen az, hogy a követelést továbbra is eredményesen érvényesítheti az adós ellen. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy a proculianusok szerint ope exceptionis, a sabinianusok szerint pedig ipso iure szünteti meg a datio in solutum az obligatiot. Feltétlenül helyesebb e szerint Karlowa nézete, melynek értelmében a proculianusok véleménye szerint az obligatio tovább is fennáll, a 196) Alexander A. 22. I. ,67) Rőmer. 83. 1. ™) Steiner 145—146. L 69