Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Goltner Dénes dr.: A képviselőválasztások érvényessége feletti bíráskodás alapkérdései [Könyvismertetés]

biztosítsa a választások során egyrészt az államhatalomnak a választással elérni kívánt célkitűzései megvalósítását, másrészt a választók akaratának szabad és valóságos érvényrejutását. Miután pedig ennek csak eszközei a választási alakiságok, azok a választási bíráskodásnak tárgyai csakis ily minőségükben lehetnek. Műve második részében Szerző „A választás és érvénytelensége" cím alatt azokat a szempontokat és elveket vizsgálja, amelyek szerint egyrészt a választás és joghatása, mint szoros értelemben vett bírálati tárgy, másrészt az érvényesség, mint megítélési alap, megállapíthatók és melyek azok a közjogi tanok, amelyek a választások érvényessége felett való bíráskodás problémáinak megoldásainál érvényesülhetnek. Jogügylet, illetve közjogi jogügylet-e a választást — veti fel a kérdést és a magánjogi ügylettel való összehasonlítás alapján arra az eredményre jut, hogy esetleg jogügylet, de mindenesetre tekinthető annak. Az érvénytelenség jogi fogalmát és az ezzel foglalkozó bőséges irodalmat vizsgálva, kifejti, hogy következetesebb volna tulajdonképen a választás hatálytalanságáról szólni, de célszerűbb mégis a már annyira meghonosodott kifejezésmód mellett megmaradni, annyival is inkább, mert a hatályosulás és érvényesülés feltétlenül synonimák. Az érvénytelenségi ok fogalmával és következményeivel és az érvényesség védelmével úgy a magvar joganyag, mint az összehasonlító jogtudomány anyaga alapján is kimerítően foglalkozik s ez utóbbira vonatkozólag annak a nézetének ad kifejezést, hogy amíg bíráskodása idején a Kir. Kúria a favor dehnquentis elvén állva, a választás érvényességét védte, a kir. Közigazgatási Bíróság példásan szigorú legújabb gyakorlatában maisokkal nehezebb lenne hasonló tendenciát felfedezni. Túlhaladva a választási bíráskodás fogalmi körének és néhány alapelemének meghatározását, Szerző művének harmadik részében a választási bíráskodást, mint állam feladatot mutatja be. Ezen a területen természetesen az érdekesnél-érdekesebb kérdések sorakoznak fel egymás után. Szerző alapos és nagyon gondos körültekintéssel minden számbavehető kérdést felvet, szinte maradék nélkül ismerteti a kérdésekkel kapcsolatos joganyagot, összehasonlításra, alkalmas egész külföldi választójogi anyagból, leszűrt megállapításai pedig logikusak, élesek, sőt bátrak is. A magyar választási bíróság ítéletének constitutiv vagy declaratív voltát vizsgálva, Goltner arra a megállapításra jut, hogy míg a törvény szövegezése általánosságban a declaratívitásra utal, mert a bíróság ítéletében a megtámadott választást érvénytelennek nyilvánítja, addig a törvény 103. és és 125. §-a szerinti törvényes eredmény megállapítása gyakorlatilag, azáltal, hogy más személynek képviselőül való kijelentetését eredményező ítéletet jelent, constitutiv jelenség. A választási bíróság eassatorikus vagy reformatorius hatáskörét illetőleg viszont, helyesen utalva, arra, hogy a lajstromos választási rendszer lényegénél fogva hordja, magában a reformáció bizonyos szükségszerű elemeit, kifejti, hogy ez a magyar jogban ma 43