Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

nosítható a novatioval, legfeljebb csak mint szintén kötelemszüntető ügylet, összehasonlítható vele. Rőmer elméletére tehát kritikánk ugyanaz lehet, mint a glossza felfogására volt, hogy t. i. a datio in solutum „distrahendae obligationis causa" jön létre, nem pedig „contrahendae". A Karlowa78) által hirdetett felfogás Ulpianus és Marcianus nézeteinek magyarázatát veszi alapul. Ulpianus szerint (sabinianusok) a datio in solutumnál az aliudot solvendi causa adjuk át a hitelezőnek (ipso iure kötelemszüntetés!), Marcianus szerint viszont (proculianusok) a datio in solutum egyezséget jelent, ahol a hitelezői az aliud átengedése fejében követelési jogáról lemond (ope exceptionis kötelemszüntotés!).^ Steiner a két felfogás közt való ilyen elhatárolást nem tartja valószínűnek. Alexander A.77) elmélete a legegyszerűbben igyekszik megmagyarázni a datio in solutum mibenlétét. Szerinte a datio in solutum a teljesítés egy faja („Modifikation der Erfüllung"), mely azáltal válik lehetővé, hogy a hitelező egy oly szolgáltatást ,amely reá nézve eredetileg nem teljesítés, teljesítésként fogad el. Míg Alexander A. ezen elméletével csak közvetve, Windscheid78) nyíltan állástfoglal azok ellen, akik a glossza alapján állanak. Igaz ugyan — mondja, — hogy a datio in solutum hasonlít némileg a cserére, csakhogy a datio in solutum által megszűnik a régi obligatio, míg a csere maga kötelmi ügyletet létesít. Alexander A. egyébként reálügyletnek tekinti a datio in solutumot, mert a feleknek az aliud átadására és elfogadására irányuló megegyezésén kívül a reális szolgáltatás is szükséges ahhoz, hogy az adós az obligatioból felszabaduljon.79) De csak reálügyletről, nem pedig reálkontraktusról lehet itt szó, mint azt Rőmer helytelenül mondja,80) mert nem keletkezik új obligatio, a régi pedig maradéktalanul megszűnik. (Reálszerződés, de nem reálkontraktus, mert nem obligatorius, hanem solutorius jellegű!) Az Alexander A.-féle elmélet nagyon tetszetős egyszerűségénél fogva, hibája azonban, hogy a források felfogását figyelmen kívül hagyja, holott ettől az alaptól a római jogi kutatásoknak eltávolodniok nem szabad, hiszen akkor az egész római jogtudomány elveszti reális fundamentumát. A datio in solutum mibenlétére vonatkozó elméletek közül talán leghelyesebb Steiner H. felelősségfeloldási elmélete. Ez Brinz Haftungstheorie-jén alakul. „A klasszikus jog szerint — mondja Steiner — a datio in solutum a hitelező beleegyezésével történő felelősségfeloldás, mely egy más, mint az adósság valódi tárgyát képező dolog szolgáltatása által megy végbe."81) A solutio tehát ilyen módon párhuzamba állítható a datio in solutummal, mert mindkettő 76) Karlowa. II- k. 1380—1381. 1. 77) Alexander A. 29. és íkőv. 1. 78) Winsch. Kipp. 421. 1. j. 79) Alexander A. „«ntgeltliche, solutorische, Realvertrag.'' 33. 1. 80) Rőmer. 57. 1. 81) Steiner. 77. 1. 25