Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)
1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r
két részre osztja fel jogi szempontból jogalanyokra és jogtárgyakra. Itt pedig a legteljesebb egyenlőség gondolata az uralkodó; az individuál-liberalizmus u. i. csupán kategóriákat állít f el és azokba egyéni, faji mivoltukra való tekintet nélkül szorítja be az egyes fogalmakat, az értékelést azonban nem ismeri. így felállítja az individualliberalizmus jogi felfogása a jogalanyok és jogtárgyak kategóriáit. Az egyikbe az embereket sorozza be egyéni, faji stb. különbségek nélkül, a másikba pedig mindazt, „quod homo non est" — azaz, ami nem ember, tehát az embertől különböző élőlényeket és élettelen tárgyakat, s nem tesz különbséget köztük, legyen az egy darab kő, vagy egy értékes szobor, egy élettelen tárgy vagy egy hűséges háziállat, egy a forgalmi életben cirkuláló pénzdarab, vagy egy az ősi hagyományok által megszentelt, egy család — mint a nemzet fenntartó erejének — létalapját képező földterület. Mindezen jogtárgyak felett pedig az egyén elvileg korlátlan hatalmat, uralmat gyakorolhat, azt •elidegenítheti, átalakíthatja, rongálhatja, megsemmisítheti, hisz tettéért felelősséggel senkiinek sem tartozik. A világnak „personae" és .„res"-re való felosztása tehát a római jogszellem által kitermelt alapelv, amely kategorizálásnak világos alapja az a kifejezés, hogy „hominum causa omne ius" — minden jog az emberért van. A nemzeti szocialista jogfelfogás ezt a kettős kategorizálást elveti. Különbséget tesz elsősorban a „personae", tehát a személyek, az első kategóriába sorolt emberek közt. Az egész nemzieti szocialista jogfelfogást átható faji eszme itt is kifejezésre jut. Bizonyos jogokban •csak német, vagy rokonfaju személy részesülhet és ennek megfelelően bizonyos kötelezettségek is kizárólag; őket terhelik. Idegen fajú személy bizonyos jogintézményekben való szerepléstől el van zárva (pl. Erbhofbauer csak német vagy rokonfaju lehet). A másik csoportban, a „res" kategóriájában is elveti a római jog által hangoztatott egyenlőség eszméjét és értékel, különböztet. Különbséget tesz elsősorban jogi szempontból az élő és élettelen tárgyak közt. Különös védelemben részesíti a háziállatokat, min): az ember házához tartozó élőlényeket, az ember segítőtársait és a rajtuk fennálló korlátlan római jogi hatalmat erős korlátozásokkal szorítja meg. Törvényi védelemben részesíti a fákat és növényeket, amelyek felett az egyénnek uralmi konlátilansága szintén csorbulást szenved. A római jognak azon felfogása, mely mindenek fölé az indivi, duumot helyezi, természetszerűleg azt hozza magával, hogy az alanyi jog fogalmának jelentősége rendkívül emelkedik az objektív joggal szemben. Ezek szerint az alanyi jog az egyént megillető uralmi lehetőség, mozgási szabadság azon korlátok közt, amelyeket a tárgyi jog szabályai vonnak meg. így az objektív jognak a subjektiv jog szempontjából csak másodrendű kisegítő jelentősége van. „A jogi hatalom a liberális jogfelfogás középpontja" — mondja Lange136). S ez a római joe: által az egyénnek nyújtott hatalom rendkívül nagy. Nyilvánvalóvá teszi -ezt az az elv, hogy: „qui suo iure utitur neminem 136) Lange. 937. L 168