Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - A Datio in solutum. [1. r.]

Az obligatio a római jogi fogalommeghatározás szerint „iuris vinculum", azaz jlogi kötelék10), megkötöttség, amely kéjnyszerrel szorítja a feleket (necessitate adstringimur) az általuk kitűzött cél megvalósítására.11) A iuris vinculum alól való szabadulás a „solvere" cselekménye által történik, ami teljesítést jelent. Igen élesen emeli ki ezt a jogi jelenséget Alexander A., midőn azt mondja, hogy „a iuris vinculumot azért létesítik, hogy rövidebb-hosszabb idő múlva ismét feloldják".12) A teljesítés elmaradása esetén az adós kénytelen személyét13), vagy javait a hitelező hatalmának, rendelkezésének alávetni. Steiner szerint „obligatio az a jogi kötelék, amely a kötelem céljának elérését azzal biztosítja, hogy nemteljesítés esetén egy személyt, vagyontárgyat, vagy dolgot a hitelező hatalmának („Zugriffsmacht") veti alá". Az adósnak ez a felelőssége még a császárkorban is testére és életére vonatkozott, a praetori jog azonban ezt az ius civiléből eredő szabályt a lehetőségig háttérbe szorította14); „ezzel csak az obligatio végrehajtása változott meg". Ezáltal az adós, akinek személye a hitelező hatalma alá vetés folytán dologgá vált, lassanként önmaga felelős személlyé kezd lenni.15) Farkas Lajos felfogása szerint a római jogi „vinculum" azt jelenti, hogy önmagában véve szabad cselekedet ezáltal bizonyos korlátozásokat szenved.16) Gibbon szerint — akire Farkas is hivatkozik — az obligatio „jogi, tehát testetlen, lelki, erkölcsi kötelék, amely által két személy egymással szemben kötelezve lesz".17) Az obligatio a Brinz-féle „Haftungstheorie" szerint jelenti tulajdonképen a felelősségi elemet, míg a másik elem a kötelemben a tartozás lesz. A solutio tehát az a cselekmény, amellyel valaki a felelősséget elhárította magától.18) Az előbb mondottak lényege az, hogy van felelősség nélküli adósság, ill. felelősség adósság nélkül, a kettő azonban rendesen — bár nem szükségképen — egybeesik és a kettő közti különbség ép azért merült annyira feledésbe, hogy csak a tudományos kutatás tudta kideríteni. A tágabb értelemben vett obligatio két eleme összeolvadt a gyakorlati életben, fennmaradt azonban a római jog hatásterületén oly intézmény is, amely a két elem szétválását világosan tükrözi. A leges municipales közé tartozó lex Malacitana szerint19) Róma az állami és municipalis bérlőktől járó szolgáltatások teljesítését kezesekkel biztosította (praes, vas) s ha a bérlő kötelezettségének eleget 10) Obligatio a „ligare" = megkötni szóból ered. ") Inst. III. 13. pr. 12) Alexander A. 1. 1. 13) XII. t. t. III. tábla. 1*) Steiner. 3. 1. és jegyzet. 15) Sztehlo. Az obi. és sol. viszonya. 413. 1. (Berz. E.) 16) Farkas. 13. 1. ") U. o. 25. 1. 18) Steiner. 2. 1. 19) Siber. I. k. 48. 1. és Steiner. 9. 1. 17