Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

lehet. A nemzeti szocializmus produktuma tehát belátható időn belül egy új, a római jogon alapuló magánjogot téliesen kiküszöbölő, tehát a BGB-t hatályon kívül helyező kódex nem lehet. Erről csak hosszabb idő múlva lehet szó, midőn a nemzeti szocializmus magánjogi elvei a huzamosabb használat, az egyre szaporodó új szellemben készült törvények útján a gyakorlatba teljesen átmennek, amikor is a BGB hatályon kívül helyezése mintegy már csak formalitás lesz. Más út a római jog alapelveinek kiküszöbölésére a jognak és jogéletnek megrázkódtatása nélkül nincs, s ha lenne ez a jogevolutió útját figyelembe nem vevő út az erőszak útja lenne, amely igen könnyen megbosszulhatná magát. 4. Elvi különbségek a római jog és a nemzeti szocialista elveken felépülő magánjog közt. A római jog és a nemzeti szocialista elveken felépülő magánjog közt már elvileg is igen mélyreható különbségek vannak. A római jog praktikusságánál, a gyakorlati élethez való idomulni tudásánál fogva lett világjoggá. Ez a prakticitás, a haszonszerüségi elv pedig a liberálisra világfelfogás jogrendszerének sajátja. A római jog a mult joga megváltoztatatlan formájában, amelynek mindig új elemeket kell felvenni magába, hogy a jelen követelményeihez idomulni tudjon. A nemzeti szocialista jog a jelenben születik mesr. A római jog a német néplélektől merőben idegen, a nemzeti szocialista jog — mint a jelen német jogászai mondják — a német népiélekben élő „örök jogeszme" által kitermelt jogelveken épül fel. A római jog minden téren az egyéni érdekel juttatja kifejezésre, a nemzeti szocializmust a jogalkotásban a „Gemeinnutz vor Eigennutz" elve vezérli. A római jog, amelyről — mint olyanról beszélünk, cimelyet a főiskolákon tanulunk, nem az ősrómai népnek jogrendszerét tartalmazza. Az ősrómai jog, amelyhez részletezve tartozik a római nép „tacitus consensus"-a által létrehozott szokásjog s a törvények, mint: a leges regiae, a XII. táblás törvény stb. nyers szellemű, szigorú, szinte kíméletlen jogszabályokat tartalmazó, formalitásokra nagy .súlyt helyező primitiv jogrend. E jogrendszernek azonban úgyszólván csak jogtörténeti jelentősége van a tulajdonképeni római jog szempontjából. De nem is ennek az ősjogrendszernek megalkotása érdeme a római népnek. A római kiváló gyakorlati érzékkel rendelkezett. Az általa meghódított népnek nemcsak tagjait használta fel a maga céljainak szolgálatába, nemcsak országait, természeti kincseit aknázta ki a maga javára, hanem szellemi értékeit, elsősorban jogrendszerét is áttanulmányozva, igyekezett azon jogelveket sajátjává tenni, amelyeket értékesnek, a forgalom megkönnyítése céljából alkalmasnak talált. Ezen, az idegen népektől átvett jogelveket alkotta azután a maga veleszületett rendszerező, lényeglátó képességénél 161