Miskolci jogászélet, 1938 (14. évfolyam 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. 1. r

szerinti értelemben vett „jogrend" — „rend" el sem képzelhető, — hiszen nem ismerünk a világon két egyforma embert. Mintíhogy minden ember más és más, a jognak e szerint annyi zsinórmértéke van, ahány ember. Már pedig a jog egy közösség életviszonyait szabályozó tételek, normák, elvek közössége. Minden jog forrásául a liberalizmus az államot tekinti s a jog az állam alakszerű akaratkijelentése; így a liberális felfogás szerint: a pozitive megformulázott jogszabályok, illetve azok összessége. A nemzeti szocializmus minden jog f orrásának nem az államot, hanem a népet tekinti. A nép lelkébe ősidőktől fogva bele van írva egv bizonyos törvény, amely minden jog zsinórmértéke. Ez a „jogérzék", amely az „örök jog eszmét" termelte ki. Ez az „örök jogeszme", amelynek hordozója a nép, minden jog forrása,79) s az állam, mint jogi szervezet, keret, amelyben a jogalkotó nép él, csupán deklarálja a nép által kitermelt jogot s hatalmi tényével azt formulázza. A „jog tehát nem az, amit az államhatalom alakszerűén elrendel, hanem az, ami a nép jogérzékének e a népszellemnek (Volksgeist) megfelel."8*) A súly itt tehát nem a formulázott jogszabályok összességén nyugszik, hanem az annak hátterében álló „örök jogeszmén", amelynek hordozója: a nép. A jognak a nemzeti szocializmus által vallott fogalma azonban csak úgy állihat meg, ha az „örök jogeszmét" hordozó nép felett van egy akarat, melynek más célja nincs, minthogy a népet feladatainak elvégzésében irányítsa és céljai eléréséhez hozzásegítse. A nép akaratúnak kifejezésre juttatója a népközösség vezére: a Führer. „A törvény — mondja Carl Schmidt81) — a Vezér akarata és terve" — azonban „ez nem jelenti egyúttal a XVIII. század abszolút fejedelmeinek akaratát," hiszen a Führer nem korlátlan uralkodó, hanem „erster Diener des Volkes", aki maga is a népközösség tagja s „akarata és terve" sem lehet eszerint más, mint a népiközösség akarata. Itt jelentkezik tehát a különbség a liberális' „törvényállam" (Gesetzstaat) és a nemzeti szocialista „vezéri állam" (Führerstaat) közt. „Alles was dem Volke nützt, ist Recht, alles was ihm schadet, ist Unrecht." — adja a nemzeti szocializmus a jog meghatározását. E tétel midőn egyrészt kifejezésre juttatja azt, hogy minden jog forrása és zsinórmértéke a Veik, egyúttal indirekté azt is kifejezi, 'hogy az ilyen értelemben vett jog, teljes összhangban van az erkölccsel is. A nép életét u. i. csupán egy törvény, a becsület, a tisztesség törvénye irányíthatja. Annak a népnek akarata pedig — amelyet a becsület irányít, nem lehet más, mint oly akarat, amely az etika törvényeivel a legteljesebb harmóniában van. „Ür" a jogi parancs és az 79) Freisler: „Es gibt keimé andere Quelle des Reehtes, als das Gewissen des Volkes selbst." 54. 1. 80) Tóth. 26—27. 1. 85) Schmidt: D. J. Z. 1935. 919. I „Wílle und Plan des Führers." 145