Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - A visszaesés eshetőségének mérlegelése a feltételes elítélésnél és a feltételes szabadonbocsátásnál

mutatnak fel, addig- ezzel szemben a nem-házasok, a külföldiek, az iparban, a gyárakban foglalkoztatott egyének kriminalitása magasabb. Ahol mód nyílik ezen tapasztalati tényeknek a gyakorlati életben való értékgsítésérie, imint például a bevándorlókkal szemben érvényesülő bevándorlási tilalmak megállapításánál, ott megfelelő tilalmak statuálá­sa által arra törekednek, hogy lehetőleg éppen a nagyobb kriminalitású elemeknek a bevándorlását szorítsák meg inkább. És ugyanezek a szempontok érvényesíthetők főként a szabadság­vesztésbüntetések végrehajtásának feltételes felfüggesztése, illetve a szabadságvesztésbüntetésekre elítélt egyének feltételes szabadságra­bocsátása tekintetében is. Ha a bíró előtt ismeretes, hogy mely ele­meknél nagyobb a valószínűség, hogy a próbaidő, illetve feltételes sza­badságrabocsátás ideje során újból bűnözni fognak, vagy hogy kik­nél lesz a próbaidő eredményes, illetve a feltételes szabadság kiknél nem fog visszavonatni, úgy az ilyen elemekkel szemben a feltételes elítélés intézményét csak megfelelő esetekben fogják alkalmazni, illetve a fel­tételes szabadságrabocsátást javaslatba hozni. Az e tárgyban gyűjtött kezdetlegesebb amerikai adatokat mel­lőzve utalunk azokra a statisztikai adatokra, amelyeket Bajorország­ban Schiedt gyűjtött és dolgozott fel2), és amelyeknek csak egy hibá­ja van, t. i. hogy csak 500 kiválogatott esetre terjeszkednek ki, tehát az ú. n. nagy számok törvénye nem tudott érvényesülni. A tapasztalat azt mütatja, hogy a visszaesés körülménye esik e téren különösen súlyosan latba. Schiedt adatai arról számolnak be, hogy az első ízben bűnözők közül csak 15.1%, — azok közül, akik az elítéléskor első ízben estek vissza, már 36.2%, — a 2—4-szeri vissza­esők közül 51.9%, — az 5—10-szer visszaesők közül 62.4%, a 11—20­szor visszaesők közül 81.0%, a több mint 20-szor visszaesők sorában pedig 100.0%> bűnözött újból a próbaidő, illetve a feltételes szabadság idő letelte 'előtt. Jelentős hatást vált ki a bűnözőknek alkoholélvezetre való hajla­mossága. Azok közül, akik alkoholt nem élveznek, csak 32.7% vált újból bűnözővé, ellenben az alkoholélvezetre hajló elítéltek közül 72.8% vált újból bűnözővé. Az életkor a következő hatást váltotta ki. Azok közül, akik az el­ítéltetéskor 30-ik életévüket már betöltötték, csak 17.8% vált újból bűnözővé, — akik 18—30 éves életkorban voltak, 51.3%, — ellenben a 18 éven aluliak közt 69.7% vált újból bűnözővé. Azok közül, akik el­bocsátásukkor a 35-ik életévüket még nem töltötték be, 55.9%, — akik 36—50 éves korban voltak, csak 09.0%, —. végül az 50-ik élet­évet meghaladottak közül már csak 21.4%, vált újból bűnözővé. Az újból bűnözés esélyét csökkentették egyebek közt a jobb neve­lés, az iskoláztatás során annak idején tanúsított jobb eredmény, a le­tartóztatás során munka közben tanúsított nagyobb szorgalom. 2) Az adatokat lásd: Exner, Über Rückfall-Prognosen, Monatsschrift für Kriminalpsychologie und Strafrechtereform, 27 (1936). köt. 405. is köv. old. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom