Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Van-e sui generis pénzügyi jog?

hoz, hogy itt közjogi tartozásnak jogügylet utján való keletkezéséről beszéljünk az eredetileg nem jogügylettel keletkezett köztartozással szemben. Közjogi követelés ugyanis csak közjogi alapon keletkezhetik s a vámtartozásnak áthárítása is tisztán közhatalommal történik s így az, hogy a kincstár a közadós helyett elfogadja valaki másnak a kezességét, nem a köztartozást eredetileg megállapító közigazgatási aktustól jogilag különböző „jogügylet" által, hanem az eredeti közigazgatási aktussal jogi természetére nézve teljesen azonos további közigazgatási aktussal történik. Ha ugyanis itt megkülönböztetésül a jogszabályok intézkedésén alapuló pénzügyi jogi kötelmek mellett Szerző a célszerűségi szempontból jogügyletek révén keletkezett kötelmekről beszél, ebből a különbségtevésből az következik, hogy az utóbbiak nem közhatalommal, hanem valamelyes magánjogi alapon jönnek létre az egyes és a közhatalom között. Ezt Szerző sem gondolja, mert megállapítja, hogy ezen jogügylettel létesült kötelmek közjogi jellege változatlan marad. De ha jogi effektusban nincs különbség, akkor csak túltengő magán jogiaskodás itt a pénzügyi jogi kötelmek egy „jogügylet" útján keletkező külön csoportjáról beszélni. A közjog rendszervilága szempontjából itt nem lehet a köztartozások keletkezésének egy külön csoportjáról beszélni, csupán arról, hogy itt az általános szabály alól, mely szerint a köztartozások személyes természetüknél fogva nem háríthatók át, a tételesjog kivételt statuál s megengedi a köztartozás áthárítását, az adóalanyok kicserélődését a jogilag pontosan meghatározott feltételek fennforgása mellett, amely alanyváltozás esetén az új adóalanynak kijelölése jogi természetére nézve ugyanolyan közigazgatási aktussal történik, mint a köztartozás eredeti megállapítása. Ez a beállítás juttatja megfelelőleg kifejezésre az idetartozó jogi relátiók közhatalmi jellegét s ez teszi szemléltetővé ezeknek a jogi relátióknak a magánjogi dispositív lehetőségekkel szemben jellegzetes kogens természetét. Megítélésünk szerint tehát a közjogi anyag magánjogias feldolgozása nem alkalmas arra, hogy a közhatalmi vonatkozásokat megfelelőleg kifejezésre juttassa s közhatalommentes jogi képletek és képzetek kialakulásához vezet. Mert nincs elméleti akadálya annak, hogy a közhatalmi relátiókat is általában jogügyletként fogjuk fel, de ha csak azok egy részét minősítjük annak, úgy ezeknek valamelyes magánjogias jelleget tulajdonítunk a többi tisztán közjogi jellegűekkel szemben s ha pedig jogi különbség nincs, akkor nem szabad erre következtetést engedő nomenklatúrát használni. Nem volt szándékunk a munkáról kimerítő kritikai ismertetést adni, s csupán a munka alappilléreként jelentkező két kérdésben tartottuk szükségesnek a communis opiniónak nevezhető közjogtudománycs álláspontot kifejteni. Nélkülözzük azonban Szerzőnek a subjektív megnyilatkozását azt illetőleg, hogy a tételes pénzügyi anyag rendszeres feldolgozásával mi volt a közelebbi célja. A feldolgozás értékelésénél ugyanis fontos ennek az ismerete, mert más követelmények támaszthatók egy tankönyszerű 63