Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A zsinat ujításai az egyházalkotmány háztartási részében

Az egyházalkotmány adórendszerének alapja az egyházközségi tagok száma és az egyháztagokra kirótt egyenes állami adó volt ugyan (251. §.), azonban a személyes járandóság: személyi adó kivetése nem volt kötelező. így megtörtént az, hogy egyes egyházközségek a személyadó kivetésének mellőzésével kizárólag az egyenes állami adó alapján kivetett ú. n. százalékos adóra építették fel költségvetésüket Gyakorlatilag ennek az volt a káros kövekezménye, hogy ilyen adórendszer mellett azon egyháztagok, akik egyenes állami adóval megróható vagyonnal vagy keresettel nem bírtak, - az E. A. 13. és 41. §§-ainak figyelembe vételével az egyház közigazgatásában nem vehettek részt, mert nem voltlak egyházi adóval megterhelve. Ettől eltekintve, hibája volt az E. A.nak az is, hogy a 41. §. ér elmében közgyűlési tag volt az, aki egyházi adóval meg volt róva, tekintet nélkül arra, hogy azt tényleg fizette-e vagy sem. Ennek viszont az volt a köve kezménye, hogy az egyház közéletében rendszerint a fontosabb aktusoknál •— választások — éppen azok vol'iak a leghangosabbak, akik az egyházzal egyébként nem törődtek, templomba nem jártak, adót nem fizettek, de korteskedni és zavart csinálni mindig készek voltak. Ezen bajokon a Vl-ik t. c. gyökeresen segített. A törvény 6. és 7. §-ai a személyes adó kivetését és fizetését kötelezővé tjették; - a 17. §. pedig kimondja, hogy szavazó képes közgyűlési tag csak az lehet, aki az adót tényleg fizeti is. Ezen rendelkezések mellet': most már ki van zárva a lehetősége annak, hogy az ú. n. zsellér osztály tömegei az egyházi életből s annak irányításából kizárassanak, de ki van zárva a lehetősége annak is, hogy olyan tagok irányítsák az egyházközség életét, akik csak jogckat ismernek, de kötelességeketi nem. Az E. A. adózási rendszerének a legfájósabb és leg' öbbet vitatott pontja volt a 256. §. b. pontja, mely szerint azon egyháztagok, akiknek ingatlana nem azon politikai község határában volt, amelyben állandó lakásuk van, az ingatlanuk szerint illetékes egyházközségekben az ú. n. százalékos adónak csak felével, illetve egynegyedével voltak megterhelhetők. E rendelkezés meghozatalakor még az ú. n. szórvány rendezés vagy missziós egyházközség ismeretlen fogalom volt; — de ismereten volt az a ma már mindinkább terjedő gazdaságpolitikai folyamat, hogy a tehetősebb gazdák az 5-ik, 6-ik falu határába is elmennek és összevásárolnak minden eladásra kerülő ingatlant az ú. n. földéhségtől hajtva. A törvény megalkotása óta azonban az idők és gazdasági viszonyok nagyon megváltoz ak. A nagy uradalmak mellett létesült apró kis 'zsellér faluk, melyek az uradalomból éltek, az uradalmak feloszlatásával nemcsak gazdaságilag vesztették el létalapjukat, hanem egyházi szempontból is. Ezen kis apró zsellér faluk túlnyomó része napszámból élő gazdasági mukás lévén, az eladásra kerülő uradalmi földekből vagy semmi', vagy csak elenyésző csekély mennyiséget voltak képesek felvenni, míg az uradalom túlnyomó részét más községbeli tehetős gazdák szerezték meg. így ezen kis faluk egyházközségei a tönk szélére jutottak. Lakói elesvén a rendszeres és