Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

sek s nem törődnek a szerződéssel. És ha boldogtalan lesz a házasság, egyoldalúan nem lehet abbahagyni a közszerzeményi kényszerű közösséget. A jogszabálynak pedig a házasulandók valószínű akaratához kellene simulnia. Az nem áll, hogy a magyar nép jogi gondolkodásából fakad az 1870-es évekből eredő „közszerzemény", hisz századokig azon természetes elv uralkodott a magyar jogban, hogy a kenyérkereső férj a főszerző és egyébként az Optk. területén sohasem volt közszerzemény. Elég volt már a „gyenge" nő álszentimentális védelméből, hisz a sok boldogtalan házasság férfiai tanúsítják, hogy a létért való küzdelemben egyáltalán nem gyengébb a nő, mint a férfi. A boldog házasságban pedig a férj úgyis gondoskodik nejéről, túl azon a mértéken, amelyre jogilag kötelezve volna. A közszerzemény elvi tisztázatlanságát bizonyítja, hogy nem felel meg a forgalom igényeinek, hisz harmadik személyekkel szemben erőszakot tesz maga a bírói gyakorlat is a közszerzemény fogalmán. Bár u. i. elvileg az egyik házasfél különszerzései felett is mindig ott lebeg a másik fél tulajdonjogi igénye, az egyik házasfél ellen vezetett végrehajtás alól a másik olyan vagyonát kiigényelheti, melv felett a kezelés és rendelkezés joga őt illeti. (Kúria. 160/1896., 4/1896. és 1/1898., Kolozsvári 520. old.) Már pedig a saját házasság alatti különszerzemények felett a férj is és a nő is szabadon rendelkezhetik és így egyiknek külön szerzése a másik házasfél adósságaiba le nem foglalható. A bírói gyakorlat itt visszatér a közszerzeményre, annak a Hk. szerinti fogalmához, mely csakis a tényleges közös szerzéseket tartotta közszerzeménynek. Csőd esetében is, az 1881:XVII. tc. 46—51. §§-ai nyomán, az a gyakorlat, hogy egyik házasfél az ő külön szerzéseit a másik fél csődjéből kikövetelheti, úgy igényper, mint csőd esetén meg van tehát semmisítve a közszerzemény ama tétele, hogy a közszerzeményi rész csakis a házasság megszűntével követelhető. Meg is van cáfolva az értéktöbbleti elv azon tétele, hogy míg a férjnek nincs aktív vagyona, addig a nőnek sincs közszerzeményi joga. Igényper és csőd esetén előállhat az a furcsa eset hogy a jogrend a hitelezők elől elvonja a női „különszerzést" s azt a házasság megszűntekor felerészben a hitelezőket megrövidítő férjnek adja vissza. így bosszulja meg magát az a jogi játék, hogy a XVIII. századig csakis a közös szerzés közszerzemény, hogy a XIX. században már a különszerzés is tulajdonjogot ad, amely eszmekörben a Cstv. is kodifikáltatott, később nem ad tulajdonjogot, csak ehhez való igényt, mely a házasság megszűntekor érvényesül, míg végre az értéktöbbleti elv kivonássá teszi ezen sokat szenvedett intézményt. Utóbbi kiszámítási forma még sok fejtörést és pert fog szülni, mert teljesen negátiója annak, amit „tiszta jogi fogalomnak" szokás nevezni. A fenti fejtegetés csak arra akart élesen rámutatni, hogy a főszerzői jog fenntartása mellett az a fő érv, hogy elkerüli az előbbinek zavaros hatásait. Ennél is fontosabb érv azonban, hogy az utódállamok régi magyar polgárai nem a közszerzeményi jog uralma 287