Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

Talán az tévesztette meg ezen írókat, hogy ma már a közös szerzéseken osztoznak a honorácior házastársak, ami azonban nem a közszerzemény szabályaiból következik, hanem a nemesi jog szabad vagyonjogi rendszeréből. Azon tétel, hogy ki mit szerez, az az övé és ha ketten valamit közösen szereznek, az közösen a kettőjüké, nem valami különleges házassági vagyonjogi szabály. 3. A 13. §. nyomán támadt zavart legjobban Ladányi Béla „Magyar családi jog" c. műve (245.) mutatja, aki azt állítja, hogy mai jogunkban nemes és nem nemes között közszerzemény tekintetében nincs különbség. Nem lephet meg ezek után senkit a gyakorlatban előbukkanó és Ladányival homlokegyenest ellenkező azon állítás sem, hogy nemeseknél és honorácioroknál ma is minden szerzés a férfié és a nőt semmi sem illeti. Itt jut eszünkbe joggal Nánásy, az öreg jogi író, aki méltán kiáltott fel a közszerzeményre célozva, hogy „Ez ollan nevezetes kérdés, amelyről csaknem szinte egy különös könyvet lehetne írni; mert sok különbféle esetek vágynak és alig vagyon egy-egy pont, mellyből több és nevezetesebb perek következtek volna, mint a közkeresetnek pontjából." V. A főszerzői jog mai alakjában. Amint a kérdés jogtörténeti fejtegetésénél láttuk, a főszerzői jog a Hk. I. 18. szerinti állapotából a nőnek egyre nagyobb szerzési joga felé fejlődött. Az ingókban való terjedelmes öröklésből kiindulva, az 1848-as eszmék hatása alatt a nő lassanként szerzőképesség tekintetében egyenlő lett a férfivel. Ma már senki sem vitatja, hogy a nemesek és honoráciorok és a nemes nők és honoráciornők között nincs közszerezmény és ők kizárólagos tulajdonosai az ő házasság alatti különszerzéseiknek. E jogszabály világos, alkalmazásánál a gyakorlatban kevés nehézség merülhet fel. Ha a szerzést ingatlanba fektetik a házasfelek, azé az ingatlan, akire telekkönyveztetik. Utód nemlétében a házasság alatti szerzésekben a túlélő házastárs az örökös. Ingóknál utódok létében a férjnek semmi joga nincs a másik fél külön szerzésein, a feleségnek azonban özvegyi joga van mindenféle vagyonra és emellett egy gyermekrészt örököl az ingó vagyonból. , A főszerzői jog e fejlődésmenetét Kallós (462. §.) a következőképen fejtegeti: „1848 előtt az adományiság elvénél fogva a vagyonok, mint hadi érdemekért adatni szokott javak, egyedül a fiak, mint hadviselésre képes egyének által szereztettek és így az ad. vagyonokban a férj főszerzőül tekintetvén, a nőnek mind özv. öröklési, mind közszerzeményi joga a férj tetszése és akaratától függött. Jelenleg az adományiság megszűntével a vagyonszerzésre a nők és férfiak egyenlő befolyással levőknek és így egyenlően közszerzőknek tekintetnek, miért is a férj a nőtől az ezt illető részt semmi rendelkezés által el nem veheti". Itt csak azzal javítjuk ki Kallóst, hogy a nők és férfiak egvenő befolyással bírnak és így azért külön szerzésükre nézve egyenlő szerzők, de nem közszerzők, hanem egyenlő fő szerzők. Ha a főszerzői jogot definícióba akarjuk önteni, azt kell mondanunk, hogy főszerző az, kinek házasság alatti szerzéseit nem terheli 281