Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A honoráciorok főszerzői joga

szerzeményi közösséget. Jól mondja ide vonatkozólag Nánásy, viszszatükrözvén az irodalom felfogását: „Sokkal jobban kedvez törvényünk a paraszt- és a polgárasszonyoknak, mint a nemeseknek a közszerzeményre (helyesen közös szerzésekre) nézve. Amazok egyáltalában minden közkeresményben okvetlenül felesek, emezek pedig csak akkor tarthatnak igényt a közkereset hasonfeléhez, midőn nevük a szerzeménylevélben foglaltatik." Az ingó szerzésnek belterjes szabályozása a Hk.-ben arra mutat, hogy mar a Werbőczy korában is sűrűn szereztek a nemesek nejei ingókat. Ennek ellenére a nőnek a férjjel egyenlő vagyonszerzési képessége ujkeletü, hisz még a P. T. (1., 5., 39. stb.) decisioi szerint is a férj az összes közös szerzésekről korlátlanul rendelkezhetett. De lassanként a katonáskodás mellett egyéb szerzésmódok is mind nagyobb és nagyobb szerephez jutottak és az ingatlan mellett egyre nagyobb befolyása lett az ingó- és a pénzvagyonnak. E fejlődést betetőzte 1848-ban a nőnek a férjjel való teljes jogegyenlősége, mely állapot az 1848-as törvények „Szabadság, egyenlőség, testvériség'" eszméinek fényében magától értetődőleg bukkant elő a viszonosság erejétől hajtva. A férji főszerzőség ezzel elvesztette régi erejét. Jogunk addig-addig védte a gyenge nőt a hatalmasnak képzelt férj ellenében, míg végül a mérleg lebillent és ma már nemcsak jogegyenlőség van a férj és feleség közt, hanem a nő javára szóló jogegyenlőtlenség uralkodik. Eltekintve attól, hogy 1. a férj a nőtől csak kivételesen kaphat tartásdíjat, 2. a fércnek nincs özvegyi joga a feleség javaiban és 3. a férj utódok létében ingókban nem özvegyi örökös. Épen mert a fejlődés a férj kizárólagos főszerzői jogából a nőnek egyre nagyobb és nagyobb szerzési-képessége felé fejlődött és a nő joga a férj jogával egyenlő lett, azt is mondhatjuk, hogy 1848-ban a két főszerzői jog történelmileg egyensúlyba került és előbukkant a nemek jogi vetélkedéséből azon tétel, hogy a házasság alatti szerzésekre nézve a házasfelek vagyonjogilag egymástól függetlenek, minden vagyontárgy azé a házastársé, aki azt szerezte. E fejlődési irány felel meg a házasságról való mai általános európai felfogásnak és a híres „The married women's Propertys Act" című 1882-es angol törvény álláspontjának. Kár, hogy e tiszta női szabadvagyon rendszere felé hajló fejlődési irányt megzavarta az Ideiglenes Törv. Sz.-ok 13. §-a, amelyről épen azért külön kell szólanunk. IV. Az Orsz. Birói Értekezlet 13. §-a az akkor kiforrásban levő közszerzeményt az idő rövidsége miatt még vázlatosan sem öntötte formába, hanem kimondotta, hogy: „A házasság alatti közszerzeményekre nézve a korábbi magyar törvények határozatai változást nem szenvednek." Bár az 1848:XV. tc. az ősiségét eltörölte, a fenti §. a házassági szerzésekre nézve mégis fenntartotta a megszüntetett rendiségen alapuló jogi dualizmust. 1861-től kezdve is a főszerzői jog alkalmazandó a nemesek és honoráciorokra, míg a jobbágyságra és a polgárságra a közszerzeményi jog alkalmazandó. E 279