Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 8-9. szám - Két rektori székfoglaló beszéd a római jogtörténet köréből

rint a X. és XI. században a jogi oktatásnak és a latin nyelv tanításának az alapja Alarik Breviáriuma volt. A most említett tényezőknél sokkal jelentősebb szerepük volt azonban a bolognai glossatorok munkáinak, kik exegetikus módszerük segítségével a Corpus iuris részleteibe hatoltak be és így dolgozták fel Justinianus törvénykönyvét. A glossatorok munkássága elméleti jellegű volt. Miután azon évszázados harc, amely a pápaság és a császárság között folyt, a pápaság győzelmével végződött s a XI. században a pápaság „kerül a középkori világhatalom birtokába", ez utóbbi nyomban „hatalmas törvényhozási működésbe fog." A XIV. században elkészül a Corpus Iuris Canonici, mely a „régi római jognak a középkori viszonyokra való átdolgozása." Részletesen foglalkozik a továbbiak során a rectori székfoglaló a postglossátorok tevékenységével, kik három egymástól élesen elkülönített jogrendszert találtak, ú. m. a langobard jogot, az irodalomban érvényesülő római jogot és a kanonjogot. A postglossátorok tevékenységének az „eredménye a római jognak a gyakorlatba való átvitele", amit úgy érnek el, hogy a mindennapi életben érvényesülő germán jogot, az elméletben uralkodó római joggal, egy egységbe kovácsolják, majd ezt a kánonjoggal keverik össze és ebből a hármas elemből született meg az ú. n. pandekta jog, az usus modernus pandectarum. A postglossátorok eléggé nem értékelhető érdeme az is, hogy a skolasztika jogfilozófiai módszerét meghonosították. Szellemes az a megállapítás (22. L), hogy „A régi római jogászok csak amatőrök voltak a postglossátorok mellett, akik az általános gondolat hatalmát használják fel elemzéseikben. Ök a tudomány segítségével fognak annak a feladatnak megoldásához, amit a római jogászok a velük született jogi művészetük segítségével visznek végbe." A német birodalom politikai helyzetét és jogrendszere kialakulásának rövid vázlatát ismerteti a továbbiak során. A germán jogterületen még érvényes egyelőre a jog „személyszerűségé"-nek az elve, azonban az ingatlanokra vonatkozólag kezd ez az elv lassanként háttérbe szorulni. A birodalmi jog elkülönül a törzsi jogtól. A királyság nehezen erősödik meg politikailag s nem bírja a törzsi gondolatot megtörni. Több kísérlet után, a német fejedelmek, jogaik védelmében, az utolsó nagy centralisztikus kísérletet: II. Frigyes egységesítő terveit is meghiúsították s végül is „a patrikularizmus gondolata győzött az egység felett." Az egységesnek induló Németország, apró hűbéres fejedelemségekre bomlik, amely hűbéri elv a királyi hatalom kárára szolgált. A császári korszakban a rendek kialakulása, a különféle háborúk, az egyházi és világi hatalom versengése, annyira különbözővé tette az egyes néposztályok felfogását, hogy a változott életviszonyoknak az egységes jog többé meg nem felelt. Az országos jog, mely legnagyobbrészt szokásjogi szabályokból állott, a legjelenté246