Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

Kuncz szerint a nemzet aktív alannyá — a bírói hatalom szem­pontjából — az esküdtszék által válik. Gach francia törvényszéki el­nök nagy averzióval viseltetett az esküdtszék irányában. Azt írja az esküdtszékről szóló értekezésében, hogy az esküdtek nem teljesítik kötelességüket egyrészt félelemből, másrészt könyörületből. Cons­tant16) szerint ha félelemből történik ez, az az elhanyagolt rendőrség hibája volna, mely nem biztosítaná őket az egyéni bosszú ellen, ha pedig könyörületből, az a felette szigorú törvénynek volna hibája. Nálunk az itt érvényesülő monarchikus elvek ellenére is, volt idő, amikor az igazságszolgáltatásba a nép is bevonatott. 12 esküdt és 3 szakbíró ítélkezett rendszerint súlyosabb ügyekben. A világ­háború kitörésekor azonban a kormány kivételes hatalmánál fogva felfüggesztette az esküdtszékek működését, mely az 1922. évi XVII. tc. alapján mai napig is szünetel. Az öntudati szervet az igazságszolgáltatás terén megillető egyik fontos jogosítvány a kegyelmezési jog; célszerű e jogosítványt a feje­delemre, illetve az elnökre ruházni, mivel az egyén belső lelki életének felfogására, a megbünhődés mérvének megítélésére, az abban való elmélyedésre csak természetes személy képes. Ezért nem szerencsés dolog egy testületre, gyűlésre bízni a kegyelmezési jog gyakorlását. Kérdés, hogy mit kell kegyelmezési jog alatt érteni 1 Constant szerint az általános törvénynek a méltányossággal való összeegyez­tetését. Mennél (általánosabb egy törvéfay, annál inkább eltér az egyes cselekedetektől. Egy törvény csak egy esetre lehet teljesen igazságos. Másiknál esetleg már igazságtalan. Ezért van szükség e fontos államfői hatalomba foglalt jogosítványra. Haendel a kegyelmezési jog alapját abban látja, hogy nem tud­juk összeegyeztetni az alaki és anyagi igazságot. A bíró kötve van a törvényhez s így hiába érzi, hogy ha a törvényhozási test tudta volna, hogy egy ilyen eset is előadódhat, kivételt tett volna, nem tehet semmit. Lehet, hogy így esetleg halálra is ítéli a bűnöst, holott az csak szabadságvesztés büntetést érdemelne. Ez teszi nélkülözhe­tetlenné a kegyelmezési jog államfői gyakorlását. Minden monarchiában a kegyelmezési jog gyakorlása par excel­lence államfői jogosítvány. Angliában pl. már VIII. Henrik idejé­ben törvénybe iktatták, hogy senki másnak nem áll jogában kegyel­mezni, csak a királynak. A király adhat úgy egyes esetre szolgáló kegyelmet, mint általános amnesztiát. Németországban és Oroszor­szágban szintén a császár, ill. a cár volt jogosult kegyelmet adni. A demokratikus köztársaságok többnyire csak az egyes esetre szóló kegyelmezési jogot ruházzák rá az elnökre. Általános amnesz­14) V. ö. 1869 :IV. tc. is) L. 19'30:XXXIV. tc. «) L. Constant B.: i. m. 88., 89., 90., 91. 11. 227

Next

/
Oldalképek
Tartalom