Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

jük.E ténykedés eredménye a megsértett jogrendnek az állam joga szerinti helyreállítása. Célja pedig a joguralom biztosítása. A monarchia szellemével az életfogytiglani tudós bírói kollégium, a demokrácia szellemével pedig az esküdtszék rendszere rokonszenvezik. Monarchiában a fejedelem nevezi ki a bírákat és pedig élethossziglan. A nép általi időszakos választás, vagy a kormány általi ideiglenes kinevezés csak az annyira fontos bírói függetlenséget támadják meg. A függetlenség csak a bírák elmozdíthatatlansága által van biztosítva. Constant7) szerint az olyan bíró, aki elmozdítható, veszélyesebb annál, ki hivatalát vásárolta. A magyar alkotmányos gyakorlatban a bírói függetlenség kritériumai8) a következőkben jegecesedtek ki: a bíró elmozdíihatatlan (1869: IV. t.-c., 1871: IX. t-a), még előléptetni sem lehet úgy, hogy az esetleg áthelyezéssel álljon kapcsolatban; ítéletei tekintetében felelőtlen: ítéletei alapjául csak a törvény, a törvény alapján kibocsátott rendelet és a törvényerejű szokásjog szolgál és nem lehet utasítani; a bíróra inkompatibilis minden olyan foglalkozás, mely függetlenségét befolyásolhatná (pl. nem lehet politikai lap felelős szerkesztője, vagy kiadója, stb.); végül ugyanannál a bíróságnál bírói állásra egymással rokonságban, sógorságban levők nem alkalmazhatók (1891: XVII. t.-c). A modern perrendtartások négy alaptétele: a nyilvánosság, szóbeliség, egyszerűség és gyorsaság igen jelentős szerepet játszanak a bíróságok sikeres működése tekintetében. A nép előtt ugyanis nem valami rokonszenvesek a jurisprudentia rejtett misztikumai. Egyszerűen és gyorsan intézni az ügyeket, ez a nép jelszava. A nép az esküdtbíróságot tartja az igazságszolgáltatás igazán helyes módjának. Az esküdtbíróság azonban amatőrbíróság, mely nem tud jogászilag gondolkodni. Óriási lélektani differenciák vannak a szakbíróságok és a nemszakbíróságok funkciói között. Az esküdtek csak a ténykérdésekben lennének hivatva dönteni, a jogkérdésekben nem. Ez az elgondolás plauzibilis, de keresztülvitele szinte lehetetlen. Ugyanis a quaestio factit a quaestio iuristól elkülöníteni nem lehet. Ugy, hogy nem is szerencsés dolog a jusztíciát 12, véletlenül összeverődött esküdtre bízni. Haendel szerint ez ^ valóságos lutri. Kuncz Ignác9) részletesen foglalkozik az esküdtbíróság világtörténeti kialakulásával. Szerinte „egykor a bíróság néjporgánum volt szakemberek nélkül; később szakszerű volt, de nem néporganum; ma szakszerűség és népélet egyesítendő a bírói szervezetben. Ez a jury". 7) L. Constant B.: Az alkotmányos politika tana. Pest, 1862. 30. 1. 8) E kérdéssel „Büntetőbíróságaink szervezetének kiépülése és változásai 1867 óta" c. pályamunkámban részletesen foglalkozom. Debrecen, 1935. 9) V. ö. Runcz I.: Á nemzetállam tankönyve. Kolozsvár, 1902. 377. 1. 225