Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 6-7. szám - Az államfő jogköre a végrehajtás és bíráskodás irányában

Törökországban fejlődött ki, hol a szultán altér egoja a török nagy­vezér volt. Legszembetűnőbb differencia azonban a két intézmény között az, hogy míg a miniszterelnök hatásköre törvényileg van megállapítva, addig a minisztrisszimuszt ilyen törvényes korlát nem köti. A demokratikus köztársaságokban többnyire ugyancsak az ál­lamfő nevezi ki a minisztereket. így van ez a francia közvetett, vagy parlamentáris demokráciában, melynek berendezésére vonat­kozó alapelveit Prévost Paradol fektette le a La Francé nouvelle c. munkájában. Eszerint Franciaország angol mintára parlamentá­ris állam, hol az államfő kormányelnöki designációja után a minisz­terelnök szemeli ki munkatársait, és pedig azzal az eltéréssel Angliá­tól, hogv Franciaországban a legkülönbözőbb pártok tagjai közül kerülnek ki a miniszterek, ami koalíciós kabinet kialakulásához ve­zet, míg Angliában mindig homogén a kabinet, vagy a minisztérium pártminiszterium. Ugyancsak az elnök szemeli ki a minisztereket a hatalomelvá­lasztási elven nyugvó Északamerikai Egyesült Államokban is és ő is nevezi ki. Az Unió mai alkotmányának gyakorlati megvalósítá­sát célzó elveit a Federalist c. folyóirat szerkesztői és pedig Jeffer­son, Hamilton, Washington, Madison, Jay, stb. dolgozták ki a mon­tesquieui hatalomelválasztási elmélet alapján. A hatalomelválasz­tási elmélet értelmében a törvényhozói, végrehajtói és bírói hata­lom egymástól mereven elkülönítendők. Az Unióban tehát a tör­vényhozás és a végrehajtás egymással semmiféle kapcsolatban nem állnak. Concha3) szerint ez nem helyes, mert a törvényhozó szerv nem maradhat az általános szabályok alkotására szorítva, ki kell terjeszkednie a végrehajtás részleteire is, az ellenőrzés szempontjá­ból. Mindezt sikerrel csak úgy teheti, ha a végrehajtó szervvel együtt működhetik s arra befolyást gyakorolhat. Amerikában tehát a kormány tagjait az elnök nevezi ki, azon­ban a senatus jóváhagyásával — amit a senatus gyakorlatban so­hasem tagad meg, — kiket bármikor fel is menthet. Az újonnan meg­választott elnök rendszerint egészen új kabinetet alakít. Erre vo­natkozik Jaquson elnök egyik barátjának az a híres mondása, hogy „győzőé a zsákmány", ami azt jelenti, hogy a minden negyedik év­ben győztes elnök új kabinetet alakít, új tisztviselőket nevez ki, ter­mészetesen a maga pártbelijeiből4). Nem egyszer olyan egyének is lettek így miniszterek, akik sem a kongresszusnak, sem a törvény­hozási test másik kamarájának soha tagjai nem voltak s közhivatalt sem viseltek. 3) V. ö. Concha Gy.: Politika. Budapest, 1895. L köt. 636. 1. *) V. ö. Dr. Haendel Vilmos: Politika. (Sajtó alá rendezte Dr. Kovács Mi­hály.) Debrecen, 1937. I. rész 567. L 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom