Miskolci jogászélet, 1937 (13. évfolyam 1-10. szám)

1937 / 5. szám - A királykérdés megoldása. Nemzeti királyság és dinasztikus unió

rátol kezdve; míg Albert idejében az unió a két osztrák tartományra (Alsó- és Felső Ausztriára) is kiterjedt. Ez utóbbi osztrák tartományokkal valamint Csehországgal az unió V. László személyében megújult, de nem egészen 5 év múlva V. ]zászló halálával megszűnt. Mátyás királynak 1469-ben a cseh rendek egy részéről cseh királlyá választása tényleges uralomra nem vezetett, a Morvaország és Szilézia feletti uralom pedig inkább a hódítás jellegével bírt. Ezzel bírt az osztrák tartományok egy részének elfoglalása is. De megújult a személyes unió Csehországgal a két Jagelló király (II. Ulászló és II. Lajos) uralkodása alatt 1492-ben s tartott a mohácsi vészig, 1526. VIII. 29-ig. A magyar és cseh királyi széknek a mohácsi vésszel történt megüresedése hozlta meg, az alkalmat az osztrák tartományokkal való fejedelmi unió megújítására, amely azután majdnem 400 éven át tartott. A mohácsi vész után Magyarország egy része az osztrák uralkodó főherceget és akkor már Csehország királyát választotta saját királyává is. A kapcsolat a későbbi királyválasztásokkal mindig megújult, míg állandóvá vált az által, hogy Magyarország 1687-ben behozta a trónörökösödést, aminek folytán most már Magyarország királya az örökösödési rend részben egyformasága folytán lett ugyanaz, mint aki uralkodó osztrák főherceg volt. Jogilag azonban az uralkodói személyazonosság azután is csak olyan szabad és esetleges maradt, mint volt addig. Csupán 1723-ban az ú. n. pragmatika szankció mondta ki Magyarország és az osztrák örökös tartományok közötti együttes birtoklást, mint egymásközti jogszabályt s ezáltal vált a kapcsolat jogivá. Az uralkodó személyazonossága mellett jogilag semmiféle más kapcsolat nem állott fenn egészen 1867-ig. Az idegen királyok megválasztása alkalmával a választó rendek az államhatalom szervezetén és gyakorlásán semmit nem módosítottak s így e tekintetben semmiféle kapcsolat jogilag nem jött létre Magyarország és az osztrák tartományok között. Tényleg azonban az uralkodók nagy számú és jelentékeny központi szerveket állítottak fel, amelyeknek hatásköre egyaránt kiterjedt az osztrák tartományokra, valamint Magyarországra és így nagyfontosságú közös szervek és azok által intézett közös ügyek keletkeztek. A trónörökösödés behozatala után ez persze még nagyobb mértékben fejlődött, noha az 1723. évi törvényhozás csupán a birtoklás együttességét, vagyis az uralkodó személyazonosságát mondta ki s az együttességét az uralkodásra és kormányzásra nem terjesztette ki. Ép így az; 1790/1. évi törvény is, mely az ország függetlenségétől szól, határozottan kijelenti, hogy Magyarországon az uralkodás és kormányzás megkülönböztetve történjék, habár az örökösödési törvények szerint az uralkodó személye azonos az osztrák tartományok uralkodójával. 181