Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Berzeviczy Albert. 1853-1936

lasztott Berzeviczy Albert, aki a magyar alkotmány és jogtörténetet és a nemzetgazdaságtant adta elő. A következő tanévben pedig már a „bevezetés a jog- és államtudományokba11 c. kollégium és az „alkotmány- és kormányzati politika" előadása is fiatal vállaira nehezedett. De közéletének ez a rövid tavasza is értékes, nemes r gyümölcsöt termett, amint erről az 1879—80-ik tanévről szóló Kollégiumi Értesítő tanúskodik. Itt jelent meg Berzeviczynek „A politika és a morál" c. 37 oldalas kisebb tanulmánya. Nagy criticus apparatus-szal, Machiavelli, Macaulay, Kant, Bluntschli, Banké és Boscher sürü idézeteivel és helyenként véleményeik megszűrésével közelíti meg célját; munkájából éppen nem hiányzik az önállóság és a tisztult, — fiatal korához képest — szinte meglepően lehiggadt véleményalkotás. Egy-két idézet e müvéből: „az oly politika, amely céljai vagy eszközeiben a morállal mélyen és maradandóan meghasonlott, talán múló és látszólagos sikerrel dicsekedhetett alárendeltebb céljaiban, de az államélet nagy problémáit soha meg nem oldta és következményeiben romlásra vezetett.1' (14. I,) „hányszor lépett föl az önkényuralom a rend nevében, a hódítás a civilisatio terjesztésének a cégére alatt, hányszor lett hangoztatva a „ szabadság" azok által, kik merő anarchiára törekedtek!11 (20. I.) „Mint ésszerűtlent kell elvetnünk azon gondolatot, hogy az államférfiúban a magánember az erkölcstörvény alatt álljon, a közügyekkel foglalkozó pedig az alól fél legyen oldva." (22. I.) Ha később az államélet irányításában alkalmazható „relatív erkölcsi átlagmérték" javára koncessziót is tesz (24—25. I.), mégis egész munkáján végigvonul az emelkedett idealizmus attitűdé-je. A gyakorlati politika nem egészen három év múltával elszólította az ősi főiskola katedrájától. Az 1881-iki általános országgyűlési képviselőválasztások során Eperjes városa mandátummal tisztelte meg Berzeviczyt. Kinyomatott programmbeszéde (Eperjes 1881.) dokumentuma nemcsak ékesszólásának, de a nagy távlatokat és politikai összefüggéseket felölelő államférfiúi képességeinek is. Mint pártja mellett — a kül- és belpolitikai sikerek alapján — önérzetesen állást foglaló szabadelvüpárti jelölt ís azon reményének ad kifejezést, hogy „azon nagy szellemi tőkét, amelyet az ellenzék jelenleg is képvisel, jövőben a pozitiv alkotás terén is gyümölcsözni látandjuk." Nobilis hang! Érzi, hogy a képviselő nem helyi jellegű érdekek kielégítője: „ a képviselő nem egy szűk kerületnek utasításokhoz kötött s csak a helyi aspiratiók szólójául felküldött, hanem népképviselő a szó teljes értelmében. .." Majd a közgazdasági politikai programmnál: „nem palliativ szerekre, nem az inség pillanatnyi csillapítására, hanem gyökeres orvoslásra .. . van szükség." Boldog kor, amelynek 28 éves fiai az objektivitás, a felkészültség és — nem utolsó sorban — az önérzet ilyen skáláján állottak, szólhattak! És még inkább boldog 28 évesek, akik ebben a korban élhettek és kamatoztathatták jelentős képességeiket! Brogrammbeszédében melegen szól az eperjesi jogakadémiáról. „Meggyőződtem annak életképességéről..." de arról is, hogy „jövőjének kivált anyagi tekintetben szilárdabb alapokra fektetése terén. . . közoktatásügyi törvényhozásunknak és kormányzatunknak kell oly úton haladnia, miszerint jogacademiánk fejlődése elöl legalább az akadályok elháríttassanak." Közel 50 évvel később, amikor (1930. október 5-én) a Miskolcra ellátogató egykori professzort a jogászifjúság lampionos menettél és szerenáddal 34